Mert hát igen, a muzulmánok, a világ második legnagyobb vallási közössége sem csárlihebdó. Az ő könyvük azonban mást ír arról, hogy miként kell viselkedni a csárlihebdókkal. A Korán nem beszél másik orcáról, meg hét helyett hetvenhét lépésről, meg a Megváltás Kegyelméről, vagy arról, hogy szeresd a felebarátodat, de még az ellenségedet is. Arról beszél, hogy teljes alávetettséggel kell lenni Isten akarata iránt, és mindent meg kell tenni annak érvényesítésért. A barát az barát, az ellenség az ellenség. Istent kell egyedül imádni, és a többi opcionális. Aki meg Istennek szembeszáll, azzal szemben kötelesség a dzsihád. A Korán arról beszél, hogy ezeket az embereket nem szabad eltűrni, a Könyv Népeivel szemben azonban igenis toleránsnak, sőt elfogadónak, és barátinak kell lenni. Mohamed odáig megy, hogy az igazhitű, gyakorló keresztényeket és hithű zsidókat egyenesen »proto-muszlimnak« kell tekinteni, hisz ők is Isten, azaz Allah igaz prófétáinak, és korábbi kinyilatkoztatásainak követői a »maguk módján.«