„Jól kimulattuk magunkat a bohózaton, amelyben Vida Ildikó alázta magát »baráti kamerák« előtt, tudniillik, hogy az amerikai ügyvivőnek még köszönni sem tudott angolul. Az állam vezetésének legmagasabb szintjein vajh’, hányan beszélnek idegen nyelvet, hogy direktben oktathassák ki a hazánkra törő ellent? – merült föl bennem.
(...)
Föl is tettem a kérdést – elvégre a polgároknak tudniuk kellene hányan égetik hazánkat unortodox poliglottságukkal. A kormányszóvivői iroda közölte: az érdeklődött vezetői beosztások betöltésének nem feltétele a nyelvismeret. Másfelől meg: idegennyelv-ismeretük nem minősül közérdekből nyilvános adatnak.”