Lényegét tekintve Karsai nem állít kevesebbet, minthogy a Holokausztért, egy népirtás, egy tömeggyilkosság végrehajtásáért a felelősséget a keresztény és nemzeti társadalom viseli. Ha Pilinszky szavaival botrány volt a soá, Karsai ezen kijelentése is az, mert legalább annyira hazug és gonosz, mint a nácik, a nyilasok vagy éppen a kommunisták gyilkos célokhoz igazított világmagyarázata.
„Itt állok, másként nem tehetek”, mondotta a nagy Luther, szégyellem, hogy hozzá futok, de hitvita ez is. Azért vagyok kénytelen reflektálni Karsai szövegére, mert a lényeget támadja, azt a szabad és demokratikus világot, amelyért annyian hoztak áldozatot, és amely kizárólag a személyes felelősségen alapulhat, nem a kollektív megbélyegzésen! A cikkért viselt felelősség elsődlegesen természetesen most is Karsai Lászlóé, aki de facto történelmet hamisított, és egy tarthatatlan gondolkodásmód képviselőjévé vált. De az ő felelőssége közéletileg nem meghatározó. Nem úgy, mint a másodlagos felelősséget viselő Magyar Narancs főszerkesztőjéé, aki teret adott ennek a gondolatnak, és egy lapnak mindig nagyobb a közéleti felelőssége, mint a szerzőnek. A Magyar Narancs – önképe szerint – szereti a kritikus gondolkodást, és nem szereti a politikai korrektség minimumát is nélkülöző megfogalmazásokat. Most nagyot hibáztak. Mivel azonban van élet a halál után, ha nyilvánosan, szerkesztőségi írásban elnézést kérnek, az önkorrekció gesztusától a világ – legalábbis náluk – helyrezökkenhet.
Harmadlagosan felelősség terheli továbbá a MAZSIHISZ-t. Karsai ebben a cikkben is szakértőjükként nyilatkozik, így ott a kérdés: felvállalható-e a magyarországi zsidó egyház számára egy keresztény- és magyarellenes, kollektív felelősséget és stigmatizációt tartalmazó gondolkodásmód? Remélem, nem. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke már 2014 januárjában egyszer rákényszerült arra, hogy elhatárolódjon Karsaitól, aki akkor – szintén botrányosan – Schmidt Máriát egy nyilvános ház vezetőjéhez hasonlította és holokauszttagadónak nevezte. Akkor elég volt a felemás elhatárolódás, most azonban ez már kevés lenne. Ha ez az ember továbbra is a MAZSIHISZ szakértője marad, akkor a MAZSIHISZ nem tudja lemosni magáról a keresztény- és magyarellenes stigmát, a gyűlöletlogikát támogató magatartás vádját. Ha nyilvánosan nem határolódik el és demonstratívan nem válik meg Karsaitól, akkor sem Izrael állam, sem a nemzetközi zsidó szervezetek nem fogják tudni őt megvédeni attól a kritikától, hogy keresztény- és magyarellenes. Sajnos ilyen egyszerű ez.
Negyedsorban azonban felelősség terheli Lázár János minisztert is, aki személyes döntésével vétójogot biztosított a MAZSIHISZ-nek a Sorsok Háza ügyében, annak a MAZSIHISZ-nek, amelynek szakértője tűrhetetlen nézeteket vall, elfogult és gyűlöletkeltő. Lázár ezen döntésével most már egy keresztény- és magyarellenes, igazolhatatlan előítéletnek biztosít vétójogot, ami nonszensz. Nem csak azért, mert a miniszter politikai indíttatását tekintve kereszténydemokrata, és egy magát – örömömre – nemzeti kormányként definiáló testület politikusa, hanem mert annak a politikai családnak a tagja, amely nem csekély áldozatot hozott és hoz ma is a szabadságért, és a nemzeti önrendelkezés visszaszerzéséért.
Abban a 6. koporsóban – hogy Orbán Viktor huszonöt évvel ezelőtti felszólalására célozzak – az én elkövetkező húsz, vagy tudja ki hány évem is benne feküdt és fekszik most is. Ha azonban utat nyitunk, sőt, legitimitást adunk az olyan keresztény- és magyarellenes gondolatoknak, mint amilyeneket Karsai László megfogalmaz, gyerekeink fiatalsága is rámegy arra, hogy visszataláljunk a valósághoz, és végre kiszabaduljunk a valóságérzékelésünket torzító múlt századi ideológiák fogságából.
A helyes végkövetkeztetések érdekében rögzítsük: veszélyes és káros letagadni, elkenni, relativizálni a holokausztért viselt magyar állami felelősséget, és azt, hogy ennek milyen társadalmi támogatottsága volt. De legalább ilyen veszélyes és káros ezt a felelősséget kiterjeszteni, parttalanná tenni, sőt, hovatovább eljutni oda, hogy az egész magyar társadalom a felelős. Nem az, ahogy én sem vagyok felelős a Holokauszt vagy a Gulag bűneiért. Aki a felelősség ilyen módon történő kiterjesztésével eljut a totális felelősségig, valójában a konkrét felelősöket tünteti el. Erről szóltak a totális diktatúrák, amelyek többek között ezzel a módszerrel fosztották meg a társadalmakat önvédelmi mechanizmusaiktól.
Zárásképp: akinek nem tetszik az antiszemitizmus, annak nem tetszhet a keresztényellenesség sem, és fordítva. Ha nem tesszük szóvá, hogy az előítéletes gondolkozásban, illetve a gyűlöletkeltésben konkrét embereknek konkrét kijelentésekkel szerepük van, akkor nem tettünk semmit. A szabadság a szabadság minőségéért vállalt felelősséget is jelenti. Ha Karsai Lászlónak nem is enged választást a benne zajló háború, a többi szereplőnek van választása.
***
A Gerő-Karsai vita a Magyar Narancsban:
Gerő András: A felülről megosztott felelősség – Ki építi a Sorsok Házát?;
Karsai László: A történészek felelőssége;
Gerő András: Tévedések és eltérések – Viszontválasz Karsai Lászlónak;
Karsai László: Tévedések és megtévesztések – Vitában Gerő Andrással, Magyar Narancs, 2014.11.13.;
Gerő András: Jók és rosszak – Avagy ki az az Orbán Viktor?, Magyar Narancs, 2014.11.20.;
Karsai László: A holokauszt exportálása Magyarországra – Avagy Schmidt Mária hitvallása, Magyar Narancs, 2014.12.04.