Rongyrázás a bőrünkre

„Ha a polgári oldal fellép a kettős mérce ellen, akkor a normák általa is betartandók. Annál is inkább, mert a fent említett ügyek ellentétesek a kormánykoalíció szellemiségével, és közvetetten a kormányfő személyére is rossz fényt vethetnek. Válságos időkben, a lakosság egy jelentős részének mindennapi filléres gondjai idején egy képviselő (aki épp ezeket a választópolgárokat és nem a magánérdekeit képviseli) nem flangál a Parlamentben aranyárú haute couture (exkluzív kivitelű) táskával, nem vesz magának luxus Audit, mert éppen kivették a feneke alól a közpénzből bérelt hasonló luxusjárgányt. (Micsoda botrány kerekedett Veres János volt pénzügyminiszter Audija miatt, amelyet a VPOP akciósan, potom 14 millióért szerzett be 2009 elején, épp a megszorító intézkedések bevezetésekor!) A képviselő tehát tisztességesen feltüntet minden tételt időben, a megfelelő rubrikában, a szabályoknak megfelelően, és nem javítgat utólag. Volt rá egy éve, hogy átgondolja, mit ír bele. Különben miért kapott annak idején hideget-meleget Simor András volt jegybankelnök, amiért kihagyta vagyonnyilatkozatából a ciprusi 900 millióját, mert állítólag nem lelte a rubrikát, ahová beírhatta volna? (Simon Gábor sem talált elég helyet a papíron a külföldre menekített százmillióinak.) (...)

Aki az elmúlt hónapok korrupciógyanúiról szóló híreket követte, láthatta, hogy a hétköznapi emberek ingerküszöbét azok a tételek lépik át, amelyek számukra is értelmezhetők. Sem Kóka, sem Gyurcsány, sem Veres esetében nem számítottak a százmilliárdos melléfogások, az elherdált közvagyon, a több tíz milliárdos túlköltekezések, az ország makrogazdasági egyensúlyának felborítása – a luxuscikkekre költött milliós tételek azonban annál inkább. Jellemző, hogy amikor Gyurcsány Ferenc új luxus Audit vásárolt, nem a közbeszerzés szükségtelenségén, hanem az autó átfestésének 4,5 millió forintos költségén háborgott a közvélemény.

Aki ezt az alaptézist nem érti, és nem képes az empátia szó jelentését helyesen értelmezni, inkább ne álljon politikusnak, hanem a versenyszférában kamatoztassa képességeit.

Végül szembe kell nézni azzal is, hogy a társadalmi bizalomvesztést jelentősen befolyásolta az elszámoltatás kudarca is, mert a 2010 előtti visszaélések zöme – úgy tűnik – végleg következmények nélkül maradt. 1400 ügyben indult eljárás, 61-ben feljelentés és mindössze hét (!) eset jutott el a vádemelésig. És ez nem a kormány, hanem a független igazságszolgáltatás bizonyítványa.”