„Mit sugall a logika? Ha bezárjuk a plázákat és a nagy tömegeket kiszolgáló üzleteket, pihenőnapot adunk a kereskedelmi alkalmazottaknak. Ők mit fognak kezdeni ezzel a szabadsággal? Tegyük föl, hogy családi kirándulásokat szerveznek. Ez azt követeli, hogy járjanak a vonatok, a villamosok, a buszok, hogy a benzinkutak, az éttermek, az uszodák, stb., nyitva legyenek. Tehát, hogy legyenek vasárnapi dolgozók. Ha azt akarnánk, hogy ezek az emberek se dolgozzanak vasárnap, akkor az egész ország otthon csücsülne, és legfeljebb ütné a blattot.
Ha körbepillantunk, úgy néz ki, hogy a KDNP terve megosztja a véleményeket. Mit csinál ilyenkor a bölcs politikus? Ha ragaszkodik az ötletéhez, konfliktusba keveredik, és elidegeníti magától saját híveinek egy részét, ellenfeleinek pedig jó támadási felületet ajándékoz.
Minthogy szabad országban élünk, semmi akadálya sincs annak, hogy legyen egy vasárnapi munkaidőt szabályozni akaró lobbi; hogy a közvélemény kövesse ennek programját; hogy egy vállalatban a munkaadó és a munkavállalók közösen rendezzék a vasárnapi munkabeosztást. De mindez a társadalom természetes változásainak lenne az eredménye, és nem a törvény kötelező erejével történne.”