Ha nő a Putyin-ellenes elégedetlenség, akkor az elnök saját népszerűségét agresszív katonai támadásokkal igyekszik majd ellensúlyozni?
„Vlagyimir Putyin elnök népszerűsége kikezdhetetlen, »végre valaki megmutatja Amerikának« – gondolják az elnök gyarapodó létszámú hívei. Az Egyesült Államok pedig talán ideges, hiszen mégiscsak egy lényeges katonai hatalomról van szó, de az is lehet, hogy csak nevetgél valahol jó messze, hiszen tevékeny része volt abban, hogy az olaj ára 120 dollárról, 70 dollár alá ment le hordónként. Mindez az orosz költségvetésnek (amelyet 100 dolláros olajárral terveztek) végzetes. Még akkor is, ha rubelben számolva – a rubel óriási gyengülése miatt – az orosz szénhidrogén-export bevételei majdnem szinten vannak. De hangsúlyozottan csakis rubelben! (...)
Putyin is évek óta sikeresen tudta azzal »betömni« az orosz emberek száját, hogy sok mindenre volt pénze az olajból, a gázból. Ha azonban az árak leesnek, akkor nőhet az elégedetlenség. Most éppen abban az ördögi körben járnak a nyersanyagtermelő országok, hogy esik az olajár, de az exportáló országoknak kell a költségvetési bevétel, ezért nem csökkentik, hanem inkább növelik a kitermelésüket, amitől akár tovább is eshet az olaj ára.
Innentől a forgatókönyvek már szétágaznak és ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy mi a jó. Örüljön a józan világ az alacsony nyersanyagáraknak, mert ez térdre kényszeríthet egy erőszakos politikust? Vagy féljen az alacsony nyersanyagáraktól, mert ha nő a Putyin-ellenes elégedetlenség, akkor az elnök saját népszerűségét agresszív katonai támadásokkal igyekszik majd ellensúlyozni? Azt már a legkisebb gyerekeknek is el szokták magyarázni a vadasparkokban, hogy ha sarokba szorítják az anyamedvét, elég sok kellemetlenséget tud okozni.”