„Hamar rájöttünk, hogy az osztás komolyabb logisztikát igényel, de szerencsére rengeteg önkéntes csatlakozott, így egyre könnyebb volt hétről hétre beszerezni az alapanyagokat, a tányérokat, az evőeszközöket, a poharakat, megszervezni a sorszámosztást, a sütemény-, és gyümölcsgyűjtést meg a többit.
Azt is korán felismertük, hogy ezt nem lehet abbahagyni. Kialakult egy stabil vendégkör. Ők minden vasárnap eljönnek, és nem mondhatjuk nekik azt, hogy bocs, de most pihenünk vagy rossz az idő. Ma már szinte mindenkit arcról-névről ismerünk, a rocker Tibitől Manci néniig. Persze mindig van új vendég, akár hajléktalan, akár a szociális háló alján – lecsúszóban – lévő ember, család. A kezdetben szedett-vedett társaság mára közösséggé vált. A vendégek is ismerik már egymást, valószínűleg ezért is olyan békések az osztások: ők is tiszteletben tartják egymást, mi is megbecsüljük őket.