„Hamar rájöttünk, hogy az osztás komolyabb logisztikát igényel, de szerencsére rengeteg önkéntes csatlakozott, így egyre könnyebb volt hétről hétre beszerezni az alapanyagokat, a tányérokat, az evőeszközöket, a poharakat, megszervezni a sorszámosztást, a sütemény-, és gyümölcsgyűjtést meg a többit.
Azt is korán felismertük, hogy ezt nem lehet abbahagyni. Kialakult egy stabil vendégkör. Ők minden vasárnap eljönnek, és nem mondhatjuk nekik azt, hogy bocs, de most pihenünk vagy rossz az idő. Ma már szinte mindenkit arcról-névről ismerünk, a rocker Tibitől Manci néniig. Persze mindig van új vendég, akár hajléktalan, akár a szociális háló alján – lecsúszóban – lévő ember, család. A kezdetben szedett-vedett társaság mára közösséggé vált. A vendégek is ismerik már egymást, valószínűleg ezért is olyan békések az osztások: ők is tiszteletben tartják egymást, mi is megbecsüljük őket.
Tegeződünk, mindenkit meghallgatunk, és sokszor egyéni problémákat is kezelünk, a gyerekek korrepetálásától a mosógépszerzésig. A Heti Betevő nagyon hamar felnőtt, minden értelemben: jelenleg 40 helyen van perselyünk, és nemcsak a Kazinczy utca környékén, hanem más pesti és budai kerületekben is, ráadásul az új befogadóhelyek egy része már magától reklamál, hogy miért nincs náluk is persely. Sőt, azt is tapasztaltuk, hogy fizetővendégek hiányolják a perselyünket kedvenc helyükről.”