Mi lennénk a gazdagok pártja?

„Ön is úgy gondolja, hogy az amerikaiak állnak az őszi tüntetéssorozat mögött?

A tüntetések a bizonyítékai, hogy Magyarországon érvényesül a szabad véleménynyilvánítás joga. A demonstrációk azt mutatják, mintha az amerikai nagykövetség átvette volna a magyar ellenzék szerepét. Úgy tűnhet, lemondtak arról, hogy az ellenzéki pártok valaha is el tudnák nyerni a magyarok bizalmát, ezért inkább ők lépnek fel az elégedetlenkedők vezetőiként. Olyan kérdésekben foglalnak állást, amelyekben diplomaták nem szoktak. Meg akarják nekünk mondani, miképp viselkedjünk, mit gondoljunk a világról. Beleszólnak, hogyan kellene élnünk. Az Egyesült Államok szavának hitelességét vonja kétségbe, hogy az amerikai ügyvivő, André Goodfriend nem képes vagy nem meri elmondani a közvéleménynek, miért is tiltottak ki hat magyar állampolgárt. Az amerikaiaknak tisztelniük kellene Magyarország ezeréves történelmét, a hagyományainkat, amelyeket nem lehet külső erővel, nyomással megváltoztatni. A magyarok nem akarnak amerikaiak, németek vagy oroszok lenni. Mi magyarok akarunk maradni!

De most ismét hintapolitikára kényszerülünk. Hogy lehet ezt eredményesen folytatni?

Identitásunk és függetlenségünk megőrzéséért vívott küzdelmek jellemezték a történelmünket. Most ismét egy ilyen helyzettel állunk szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar ellenzéki pártok nem fogják elárulni a hazájukat, nem asszisztálnak az amerikaiak törekvéseihez. Nem véletlen, hogy az amerikai követség utcára viszi a politikát, a demonstrációk aktív szervezője, bátorítója és szereplője. (...)

A Fidesz urizál, ez az egyik legfőbb, aktuális kritika önökkel szemben.

Látható, hogy a fiatal fideszesek urizálása egy, az ellenzék és a sajtó által jól felépített politikai akció. Azt a képet akarják kialakítani rólunk, hogy a gazdagok pártja vagyunk, és csak a gazdagokat támogatjuk. Ez hazugság! Mi vezetjük be az ingyenes étkezést az óvodákban, mi nyitjuk meg a használtlakás-vásárlásra a szocpol lehetőségét, folyamatosan emeljük a minimálbért, drasztikusan lecsökkentettük a rezsit, növeljük a pedagógusbéreket, fizetésemelést hajtottunk végre az egészségügyben és a rendvédelmi dolgozók körében. A gazdaságpolitikánk eredményeképp eltűnt az infláció, amiről a baloldali politikusok és értelmiségiek mindig azt mondták, hogy a szegények adója. Mindezek mellett a legkiszolgáltatottabb rétegen, a devizahiteleseken is segítünk: ők 2015 első félévében látni fogják azzal, hogy huszonöt-harminc százalékkal csökken a törlesztőrészletük. Mi lennénk a gazdagok pártja? Lépéseink a szegényebbeknek teremtenek esélyt a felzárkózásra.

De mindettől függetlenül úgy tűnik, hogy még a saját pártjában is kiverte a biztosítékot, hogy lakást vásárolt a kisfiának, illetve van egy több százezres órája.

Remélem, maguk nem akarják programmá tenni, hogy aki a gyermekei javára takarékoskodik, az urizál. Tudom, hogy sokan vannak, akik erre nem képesek, és azért dolgozom, hogy esélyt kapjanak erre. Ugyanakkor az én városomban az élet normális rendje, hogy az ember erejéhez mérten támogatja gyermekeit, és igyekszik biztosítani a jövőjüket. Ez egy polgári társadalomban nem lehet szégyen, inkább erény. Lássunk tisztán, ma egy ellenzék által szervezett, irigységre épülő politikai akció van folyamatban, korrupcióval és urizálással vádolnak mindenkit, leginkább a fiatalabb politikusokat, akik hatalmon vannak. Teszik ezt azok velem, akik az elmúlt huszonöt évben a budai hegyekből tekintettek le a magyar valóságra, miközben nekem az ország egy szegény vidékén kellett hét alkalommal megküzdenem a bizalomért. Hogyan képzeli bárki, hogy a szegénységben élő és segítségre szoruló választóim bizalmát el tudtam volna nyerni, ha kilógnék közülük, vagy lenézném őket. A politikában erre a vádra, lejárató kampányra, karaktergyilkosságra egy válasz lehet, a Fideszen belüli teljes egység.”