„Azon olvasó, aki ezt nem hiszi, annak szolgálhatok alternatív magyarázattal, de picit messzebbről kell kezdenünk: néhány statisztikai ténnyel. Ma Magyarországon a háztartások háromnegyede nem tud kifizetni egy váratlan, 66 ezer forintot meghaladó, vagy akár csak elérő kiadást. Mi több, a munkaképes korú lakosság 89 százaléka nem rendelkezik banki megtakarítással. A lakosságnak tehát csaknem 90 százaléka él hónapról hónapra, s bármilyen sokk éri a családot – munkahely elvesztése,baleset – szinte azonnal belecsúszhat a szegénységbe. Kivéve, ha a rokonok, barátok segítenek, mert az állam érdemben aligha fog.
Természetesen óriási a különbség az éhező-fázó nélkülözők, s a hónapról hónapra élő, félretenni ugyan nem tudó, de nem éhező és nem fázó, ám lecsúszással fenyegetett, hónapról hónapra eltengődő családok között. Ám mégsem annyira óriási, mint ami a lakosság alsó 90 százaléka, s a jövedelmi-vagyoni szempontból elithez tartozók között van.
Különösen közpolitikai szempontból. Ha visszatekintünk az eddigi, s előretekintünk a várható intézkedésekre, akkor látjuk, hogy ezek valamiképpen mindig a felső 10 százaléknak kedveztek. S ezen a rétegen belül is a legtöbbet azoknak adták, akik ennek a legfelsőbb rétegnek is a legtetején voltak. Ennek legtisztább, számszerűsíthető példáját az egykulcsos szja bevezetése adta.”