Piacgazdaságot mindenhova? – hogyan változtatta meg Gary Becker az életünket?

„Gary Becker közgazdász élete során arra törekedett, hogy piaci alapú megoldásokat kínáljon olyan területeken (pl. bűnözés, diszkrimináció, egészségügy, városi közlekedés), amelyekre közgazdászok korábban nem gondoltak. Mint más tudományokban, úgy a közgazdaságban is szükség van elméletekre. Bár az egyes teóriák nem írják le tökéletesen a valóságot, de csak rajtuk keresztül tudjuk elképzelni világunkat. Becker gondolatait a racionális döntések elméletében fogalmazta meg, de úgy gondolta, egy teória soha sem lehet végleges. Karrierje során sokat támadták különböző tudományos területekről, mint a szociológia, vagy a pszichológia, mert ezen ágak szakmai kérdéseire is vonatkoztak az elméletei. Becker mindig alaposan végiggondolta a kritikusai álláspontjait és gyakran be is építette azokat elméleteibe. Ez az intellektuális nagylelkűség bizonyítja, hogy inkább klasszikus liberális gondolkodó volt, mintsem autokrata ideológus, aminek oly gyakran nevezték.

A racionális döntések elmélete szerint minden emberi lény minden civilizációban úgy dönt és cselekszik, mintha racionális lenne. »Soha senki nem mondta, hogy az emberek tökéletesen racionálisak lennének. Emberek hibáznak, gyakran pedig emóciók is befolyásolhatják döntéseiket. Az elméletem ezt elejétől fogva figyelembe veszi. Érvelésem szerint viszont, ha individuumok csoportosulásait nézzük, akkor a piacok sokkal jobban teljesítenek mint bármely más eddigi alternatíva« − nyilatkozta Becker 2009-ben. Véleménye szerint az élet minden területén vállalkozóként viselkedünk, akik ösztönzőkre és lehetőségekre reagálnak; és ezek függvényében a legtöbb esetben racionális döntéseket hozunk. Ha megnézzük Becker egyik legvitatottabb tanulmányát a családokról, láthatjuk, hogy a szülők a gyerekek számát úgy választják meg, hogy az hosszú távon maximalizálja a család összvagyonát (hasonlóan a cégekhez). Továbbá a szülők gyermekeik tanulmányaiba is invesztálnak, hogy maximalizálni tudják emberi tőkéjüket. Utódaik iskoláztatását olyan befektetésnek tekintik, melynek reményeik szerint pozitív hozománya lesz a jövőben. Az emberi tőke nem Becker találmánya – köztudott, hogy a kognitív képességek, a know-how, a kreativitás és más mentális képességek haszont generálnak egy modern gazdaságban –; de ő volt az első aki szisztematikusan felhasználta egy tézisének alapjául. Észrevette, hogy egy olyan korban élünk, amelyben az emberi tőke értéke meghaladja a fizikális tőke értékét, és kortársainak is felhívta erre a figyelmét.

A racionális döntések elméletének egy másik híres példája a kriminalitás. Becker már 1950-ben megmutatta, hogy a bűnözők viselkedése a várható »piaci« profit és az érzékelt »piaci« kockázat aránya szerint változik. Ha egyes elkövetett bűnök alacsony kockázattal járnak, akkor bűnözők motiválva érzik magukat, hogy elkövessék azokat. Ellenben, ha nagyobb büntetésre számíthatnak, kockázatosabbá válik a vállalkozás és lehet, hogy a rizikó nem párosul az adott szinthez elvárt profittal. Viszont ha a büntetések túl kemények, abban az esetben az elkövetett bűnök súlya fokozódhat, mert az elkövetők úgy gondolhatják, hogy nincsen veszíteni valójuk. Becker ezen megfigyelése nem pusztán spekuláció, hanem egy statisztikai adatokra alapozott matematikai modell eredménye. Megfigyeléseit újságokban, konferenciákon és más csatornákon is népszerűsítette. Kutatása komoly hatással volt a kriminálpolitikára, mely így sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett egy kiegyensúlyozott ösztönző és büntető rendszer kialakítására. Az ebből következő bűnmegelőzési innovációk segítettek többek között a New York-i bűnözés visszaszorításában is.”