„A házasság egyre inkább a gazdagok privilégiumává válik Nagy-Britanniában − írja Fraser Nelson a The Spectator cikkében. A baloldalnak aggódnia kellene, de vonakodnak attól, hogy erkölcsi ítéleteket hozzanak.
A különböző weboldalaknak és mobiltelefonos applikációknak köszönhetően ma már mindenki könnyen eldöntheti, hogy kivel akar komoly kapcsolatot és kivel nem − írja Fraser Nelson a The Spectatorban. Többek között ott van az egyetemistáknak készített Bluesmatch.com, a mobilon elérhető Tinder vagy a BeautifulPeople. Ezeknél az alkalmazásoknál csakis a kinézet alapján kell döntenünk arról, hogy akarunk-e beszélgetést kezdeményezni a másikkal vagy sem. De Nelson megemlíti a legújabb ilyen applikációt is, név szerint a Luxy-t, ami egész egyszerűen úgy hirdeti magát, mint »a Tinder szegény emberek nélkül«. Bár a Luxy-t sokan elítélik sznobsága miatt, a gazdagok kizárólag gazdagokkal való házasodása és az ehhez kapcsolódó társkeresés nem új keletű dolog, régebben az ún. London Season rendezvények is ezt a célt szolgálták. Ugyanakkor egy új trend is megfigyelhető: míg a gazdagok halálosan komolyan veszik a házasságot és készek nem kevés pénzt és időt is belefektetni, addig a kevésbé tehetősek körében gyorsan csökken a házasságok száma. Emiatt egy »házassági rés« kezd kialakulni.
Nelson megemlíti, hogy a Channel 4 csatorna részére készített dokumentumfilmjének (How The Rich Get Richer) forgatása során, a több helyszínen és a Centre for Social Justice közreműködésével elkészített felmérésekből kiderült, hogy a bűnözés, az iskolázottság, a szegénység és a nélkülözés problémái aligha változtak az elmúlt években. Egyvalami azonban jelentősen megváltozott, ez pedig a házasságok száma. Az elit és a felső középosztály rétegeiben 10-ből 9 szülő házas. A minimálbérrel vagy annál is kevesebb pénzzel rendelkezők körében pedig körülbelül feleannyian házasok, mint az előbb említett rétegekben.”