A szakmai és a széles nyilvánosság teljes kizárásával elhatározott paksi bővítésből folyamatosan szivárog a megalapozatlanság, a hozzá nem értés és a magánérdekek előtérbe helyezése miatt keletkezett „rossz vér”, melynek levét megint nekünk kell meginnunk – ha hagyjuk.
Márpedig a nemzeti erőforrások évszázados távlatokra kihatóan hibás, hazug és téves érvrendszer szerinti felhasználása ugyanolyan „hűtlen kezelés”, mint kis hazánk egy kis, az ember kártékony tevékenységétől viszonylag megtisztított darabja – Kishantos –, nemkülönben az évtizedek során ott felhalmozott szellemi potenciál elherdálása, semmibe vétele is. E minősítés alkotmányos alapon ugyanúgy megállja a helyét, mint a józan ész és a széles sávban felmutatható tudományos – gazdasági evidenciák fényében végzett vizsgálódással levonható következtetések alapján is.
Az atomenergia „olcsósága” még a Duna mentén különösen nagy környezetbiztonsági kockázatok figyelmen kívül hagyása mellett is csak fikció, hiszen az abszolút importfüggő energiatermelés sugárzó „maradékát” hasonló tartós függőséghez vezető, igencsak költséges megoldásokkal, de okvetlenül kezelni szükséges.
De maradjunk a „pusztán gazdasági” megfontolások talaján: miért kellene lemondanunk a paksi reaktorok élettartamának és kapacitásának nem kis befektetés árán megvalósult növeléséből származó gazdasági előnyről, ami a termelés folyamatosságának biztosításához szükséges új reaktorok telepítésének későbbre tolódásából adódik?
Ezt a tízmilliárdokban mérhető előnyt gyorsan megtérülő, nemzetközi versenyképességünk igencsak szükséges javítását szolgáló beruházásokra fordíthatnánk – első helyen a feldolgozóipar anyag- és energiaigényességének csökkentésére, valamint az agrár-ipari komplexum népjóléti és környezetvédelmi szempontoknak is megfelelő átalakítására-fejlesztésére. A világ többi része ugyanis már évek óta erre – a napról-napra szemmel láthatóbb éghajlatváltozás és a természetkímélő fenntarthatóság szempontjából egyetlen – útra fordul. Lássunk néhányat az utóbbi néhány év ez irányú történéseiből:
– Kína már 2011-ben több villamos energiát állított elő szélerőművekből, mint atomerőműveiből és gyors ütemben fejleszti a többi, megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas technológia-családot is;