„- Térjünk vissza a figyelmeztetésekre, azokra a »vörös vonalakra«.
- Komolyan kellett volna venni, amikor Hillary Clinton külügyminiszterként Budapestre jött. Ez nem sűrűn történik meg, a Tom Lantos intézet megnyitása csak ürügy volt. Gyakorlatilag akkor személyesen is tolmácsolta Orbán Viktornak – talán éppen az elnöke nevében – az amerikai kormányzat rosszallását a magyar politikai folyamatokat illetően. De akkor talán még megmaradtunk az ügyek »baráti« kezelésénél. A következő súlyos hibát akkor követtük el, amikor kitört az ukrán válság. Ez már szövetségesi próbakő volt. Az előző 15 évben ez a térség nem szerepelt az amerikai figyelem középpontjában, sokáig úgy látszott, nem lehet megrendíteni az orosz pozíciókat e térségben. Noha a kubai válság megtanította mindkét felet arra, hogy a hidegháborúban is vannak olyan határok, amelyeket nem szabad átlépni, de azért Amerika még a »barátkozás« éveiben sem mondott le arról, hogy ahol csak teheti, gyengítse az orosz hatalmi pozíciókat. A Szovjetunió felbomlása után az oroszok befolyásolási képessége is »összeesett«, de Putyin néhány év alatt fordított ezen. Oroszország újra megerősödött, az atom-ütőerejével ma is számolni kell, és megint vannak befolyási övezetei például a Közel-Keleten, ahol az USA is rászorul a segítségükre.