„A védett területek kezelői jogának átadása az utolsó koporsószöget jelentheti a nemzeti parki hálózat számára. A nemzeti parkokat már eddig is alaposan kivéreztették, hiszen ezek az intézmények a legnagyobb vesztesei annak az intézkedésnek, hogy az 1200 hektárnál nagyobb birtokok gazdái nem kaphatnak földalapú támogatást – ebből a forrásból származott az utóbbi években a nemzeti parki igazgatóságok költségvetésének 50-60 százaléka. A miniszter írásbeli kérdésemre adott válaszában ígéretet tett arra, hogy költségvetési forrásból pótolják majd a nemzeti parkok kiesett bevételeit, de a most benyújtott költségvetésben ennek semmi nyoma sincs.
Mindennek tetejében, mivel a nemzeti parki földek átkerülnek a Kishantos tönkretételéért is felelős Bitay Márton államtitkárságának kezelésébe, az eddigieknél is erősebb lesz a kormányzati nyomás, hogy a nemzeti parkokra kimeríthetetlen földbankként tekintsenek, amelyek földvagyonából korlátlanul ki lehet elégíteni a párttársak és jóbarátok földigényét. Hogy hogyan lehet ilyen körülmények között garantálni a természetvédelmi szempontok elsőségét, azt jól illusztrálja a lépfene-fertőzésért felelős (de Fazekas Sándor miniszterrel jó barátságot ápoló) gazda esete: ő is nemzeti földet kapott kedvezményes bérletbe, ám annak ellenére sem bontották fel vele a bérletet, hogy a szerződésben szereplő összes állategészségügyi előírást megszegte.
A nemzeti parki rendszert – 1973-ban a Hortobágyi Nemzeti Park megalapításával – azért hozták létre, hogy legyenek területek az országban, ahol a védett természeti értékek megóvását sem politikai, sem gazdasági érdekek nem akadályozzák, és amelyek gyerekeink, unokáink számára őrzik meg az egészséges környezet, az egészséges élelmiszer termelés alapvető feltételeit. Ennek a hatékony védelmi szisztémának az utolsó bástyáit rombolhatja le most az Orbán-kormány, hogy ki lehessen elégíteni a politikai klientúra föld- és támogatásigényét. A cél érdekében semmi nem drága: sem a nyilvánvaló hazudozás, sem a természeti örökség maradékának feláldozása.”