Most újra magasabb fokozatba kapcsoltak a trafik- és dohánybiznisz körüli döntéshozók, s azok barátai meg üzletfelei. Jöhet a központi dohány-kiskereskedelmi ellátó. Ellátó. El-lá-tó.
A dohánytermék-kiskereskedelem integrációjáról szóló törvény tervezete szerint 2015 május elsejétől már nem dönthetnék el a trafikok, hogy honnan szerzik be az árut, hanem a létrejövő dohány-kiskereskedelmi ellátótól kéne vásárolniuk – írja a 444.hu. Az ellátónak minden megyében lennének raktárai, és csak neki adhatnának el a dohánygyárak és nagykereskedők, illetve tőle vehetnének a kiskereskedők, azaz a nemzeti trafikok.
A tervezet szerint ráadásul az ellátónak csak hatvan nap múlva kellene kifizetnie az átvett termékek árát a nagykereskedőknek (miközben nemrég még arról volt szó, hogy nem lehet 30 napnál hosszabb fizetési határidőt szabni), úgy, hogy a trafikok számára 15 nap a fizetési határidő. A törvény fix árrést is biztosítana: az ellátó a cigarettát a kiskereskedelmi ár 87 százalékáért, a többi dohányárut pedig 85 százalékáért kell, hogy átvegye. A trafik pedig a cigarettát 88,5–90 százalék közti áron, a többit (vágott dohány, szivar, szivarka) pedig 87–90 százalék közötti áron adhatja el. A 444-nek nyilatkozó logisztikai szakember szerint az ellátónak nagyjából 5-6 milliárd forint tiszta haszna lehet az árrésből, különösebb kockázat nélkül. A tervezet szerint az ellátó lehet egy állam által létrehozott zártkörű részvénytársaság, vagy pedig meghívásos pályázat útján választja ki a céget a miniszter. A feltételek azonban nagyon leszűkítik a számba jöhető cégek számát.
Állam általi koncessziótól függő trafikosoknak dohányt csakis az állam által kiválasztott központi ellátóból? Kádár apánk elégedetten csettinthet a sírjában: úgy szivárog vissza a szocializmus Magyarországra, hogy időközben soha nem is tudtuk teljesen felszámolni az örökségét. Ellátó. Moldova György jut az eszembe, micsoda jó kis abszurd novellákat rittyentett volna a témából a fénykorában, kábé a hatvanas évek legmélyén.
Ahogy Aristo írta tavaly: „A magyar kapitalizmusnak úgyszólván a védjegyévé vált ez az eljárás: beállni harmadiknak két fél közé, és a »közvetítésért« mindkettőtől levenni valami pénzt. Az eljárás tökéletesen működik, különösen akkor, ha az állam is benne van valahogy a dologban. Így történik az, hogy kiválasztják és megbízzák azt a céget, amelyik kiválasztja és megbízza azt, amelyik kiválasztja és megbízza az önkormányzati vécépapír-beszállítót. Így a higiéniai eszköz ugyan kétszeresébe kerül, mintha bemennénk a boltba és egyszerűen megvennénk, viszont nagyszerű lehetőséget tudunk nyújtani a jó barátoknak”.