Földindulás Venezuelában: Maduróéknak annyi, de a java még csak most jön – szakértő a Mandinernek!

Az elmúlt 24 órában drámai események rázták meg Venezuela politikai rendszerét, a Hugo Chávez, majd örököse, Nicolás Maduro elnök nevével fémjelezett rendszer, amely viszonylag sokáig stabilnak tűnt, egy csapásra fejét vesztette: Maduro elnököt ugyanis az amerikaiak elfogták és elhurcolták, amiről, miként a csapásmérésekről, maga Donald Trump tett bejelentést.

A vezetés megbénult, ugyanakkor a légicsapásokon és célzott hírszerzési hadműveletek mellett nem látszott, hogy az amerikaiak komolyabb haderőt bevetettek volna, hogy mindezt elérjék. Eközben a nemzetközi közösség – különösen Latin-Amerika, az Európai Unió, valamint Oroszország és Kína – egyelőre kiváró, óvatos reakciókat adott, noha egyébként roppant sok érdek ütközik az Amerika által saját „hátsó kertjének”, az oroszok és kínaiak számára viszont éppen emiatt valaha elsőrangú szövetségesnek számító államban, ahol a rezsim a szegénység és a brutális kivándorlás ellenére mindeddig képes volt kitartani.

Ami biztosnak tűnik – s amit Reile Zsolt vezető kutató, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa is megerősít lapunknak, hogy az, hogy mi következik most, a következő 24-48 órában dőlhet el.

Venezuela, Maduro és a földindulás

De érdemes az elején kezdeni, ugyanis sok találgatás megjelent a sajtóban: vajon tényleg elfogták az amerikaiak Madurót? „A hírek szerint igen, és ha ez beigazolódik, az rendkívül ritka lépés. 

 – fogalmaz kérdésünkre a szakértő. 

Reile szerint erre a legközelebbi párhuzam az, amikor 1989-ben az Egyesült Államok hasonló módszerekkel fülelte le Panama urát, Manuel Noriega tábornokot, akivel szemben szintén a nagyszabású kábítószercsempészet volt a fő vád. „Igaz, akkor szárazföldi invázió történt, több tízezer amerikai katona bevonásával és a panamai hadsereg lefegyverzésével” – jelzi a különbségeket is a vezető kutató, aki szerint Madurónál is kérdés, hogy ez volt-e az egyetlen motiváció, hiszen amerikai stratégiai cél is lehetett gyengíteni a Trump-kormányzat által egyébként is egyre inkább visszaszorított orosz és kínai befolyást Latin-Amerikában. 

Ez nem pusztán Venezuela ügye – fogalmaz Reile. „Az Egyesült Államok láthatóan kiszorítja Oroszországot és Kínát Latin-Amerikából. Sorra buknak a számukra baráti rezsimek, miközben jobboldali, Washingtonhoz közelebb álló kormányok kerülnek hatalomra” – teszi hozzá. 

Az EU és a többi hatalmi szereplő visszafogottsága (vagyis Kaja Kallas semmitmondó nyilatkozata arról, hogy szorosan figyelik az eseményeket) ugyanemiatt is érthető: egyrészt jogilag kényes a helyzet, másrészt az EU nem akar újabb frontot nyitni Washingtonnal Ukrajna mellett. „Ez egyfajta „kötelező fanyalgás”: figyelnek, kivárnak, de nincs egységes, erős álláspont”.

Nem végzik ki Madurót

Visszatérve a bukott elnökhöz: az ő személyes sorsa kérdéses, 

és az sem kizárt, hogy egy demokratikus (vagy „demokratikus”, tehát az amerikai játékszabályokat jobban elfogadó) venezuelai kormánynak kiadják, és ők elintézik ezt.

Ami inkább látványos volt Reile szerint, az a venezuelai hadsereg és biztonsági apparátus totális csődje, és érthető, ha felmerül a kérdés, vajon a képességek vagy a lojalitás hiányzott a fegyveres testületek részéről – nem véletlen, hogy puccsot és árulást is emlegetnek egyesek.

Ez pedig egyből továbbvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy vajon milyen jövő vár egy Madurótlanított Venezuelára, kik vehetik át a hatalmat. Az sanszos, hogy a rezsim hívei már jócskán kisebbségbe szorultak, „a tavalyi választásokat nagy valószínűséggel elcsalták, több ellenzéki jelöltet eltiltottak az indulástól, köztük az utóbb béke-Nobel-díjas Maria Corina Machát”, Edmundo González, a legutóbbi választásokon egyébként minden anomália ellenére igen jól szereplő elnökjelölt is ott van a pakliban.

Az ország gazdaságilag romokban van, a társadalmi feszültség óriási – szögezi le a szakértő, aki szerint a következő napokban dőlhet el, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül melyik valósul meg:

• Lassú konszolidáció történik, és későbbi választások során szilárdul meg egy új szisztéma,
• nyílt amerikai szárazföldi beavatkozás történik, ami felgyorsítja a változásokat, és segít gyorsan elsöpörni a rezsim maradékát
• egy gyors belső hatalomváltás történik, amely után akár hónapokon belül választásokat tartanak,

Mindemellett a polgárháború esélye sem elhanyagolható, hiszen a fegyveres testületek körében és a polgárok egy részében is komoly támogatottsága van a maduróista ideológiai vonalnak. 

Csakúgy, mint a menekülteké. Bár az is igaz, hogy a venezuelai migráció már most is hatalmas. „Chileben, Kolumbiában, az Egyesült Államokban milliós nagyságrendről beszélünk”. ha a hatalmi átmenet nem zajlik simán és vér, illetve fosztogatások nélkül, az rövid távon akár újabb hullámot indíthat el. Hosszabb távon viszont, egy stabil demokratikus átmenet esetén, akár visszaáramlás is elképzelhető (például a Magyarországra politikai menekültként érkezett venezuelaiak esetében) – de ez mindenképpen időbe telik.

Nyitókép forrása: Mandel NGAN, Federico Parra / AFP