Tüntetések közötti tűnődés

„Ezen kormányciklus elején is tüntetésekről beszélünk. Tegnap épp egy egész tüntetéssorozat elejét vette a kormány, amikor visszavonta a magániskolák ellen irányuló beadványt. Tüntetések zajlanak a hétvégén is, folytatása ez a múltkori nagy netadós tüntetésnek. Azután rögtön megindult az egész jelenség továbbgondolása, tele túlzásokkal.

„Sokak szerint itt most megmozdult valami, és ez a reakció eltér a korábban tapasztaltaktól (de mintha a Szolidaritás+Milla tüntetéseinek időszakában ugyaezt hitték sokan, igaz?). Azt azonban ne feledjük, hogy ez is csak egy húsba és pénztárcába vágó kormányintézkedés hatására történt. Az embereket továbbra is ez képes megmozgatni, úgy általában a meglévő állapotok vagy az elsőre nem átlátható változások nem érdeklik őket. Biztosan túlzás tehát »rezsimellenesnek« vagy »rendszerellenesnek« nevezni a netadós tüntetést, de még a »kormányellenes« is vitatható.

A másik, hogy egyesek ismét illúziókba ringatják magukat azzal kapcsolatban, hogy a tüntető közösség egyben tartható, vagy hogy ez kezdete lehet egy új ellenzékiségnek. Annyi bizonyos, hogy tüntetésre elmenni a politikai részvételnek egy magasabb foka. Aki tüntetésre hajlandó energiát fordítani, az valószínűleg aktivistája lehet egy politikai szerveződésnek is. A merítési lehetőség azonban még mindig szűk, és annak nagy része a békemenet oldalán áll. Azon az oldalon van annyi plusz politikát érintő érzelmi töltet, ami képes hívni a közösségi mozdulásra.

Vagyis egy megmozdulás közösséget (szűket) teremthet, de erős érzelmi kötődést még nem, ezért hagyják abba idővel a tüntetéssorozatokat. Egy mozgalom felépülhet, amiért lehet dolgozni, és ez a közös munka megadja az érzelmi pluszt, de ennek nagy mozgalomnak kell lennie, ahonnan hangadók, vezérek emelkedhetnek ki.”