Pillanatok alatt őrülnek meg normálisnak tűnő emberek

„Kár lenne emiatt csak az amerikaiakat lehúzni, a megőrülés a fejlett világ szerves része lett. Amikor minálunk is sorok állnak, s első ránézésre normálisnak tűnő emberek óvodások önkontrolljának szintjére süllyedve, párálló szemekkel veszik kézbe az új telcsit, vagy amire éppen megmondták neki, hogy az a kicsi szíve vágya, az bizony a konzumidiotizmus egyik stációja. Nyugodjon le mindenki: sokkal komolyabb lenne itthon is a tolongás, ha lenne elég elkölthető lóvé. De jön ez szépen, lassan, de biztosan.

És még nincs itt a karácsonyi bevásárlás őrülete, amikor gyakorlatilag válogatás nélkül vesz mindenki mindenkinek mindent, a nagy halom gagyi versenyez a minél drágább javakkal. Merthogy megy a verseny, hogy ki költ többet. Az a kérdés dől el, hogy ki a Jani, a janibb és ki a legjanibb. Mintha egy-egy nap hamis kedvessége teljessé tenné az egymás közötti viszonyokat, összerendezné a dolgokat. Közhely, de éppen a lényege sikkad el ennek az amúgy szép időszaknak. Le kellene lassulni, bent is, számot vetni. Kell az néha. Olyan az, mint az iránytű.”