„Van egy sztori arról, hogy amikor Giacomo della Chiesát pápává választották 1914 szeptemberében, Raphael Merry del Val bíboros azzal fordult a szomszédjához a Sixtus-kápolnában: „Ez katasztrófa!” Mire kollégája azt felelte: »Számodra, eminenciás uram, igen, az.« Merry del Vall ugyanis korlátlan tekintélyt élvezett X. Piusz államtitkáraként, és della Chiesa, aki a XV. Benedek nevet választotta, a rivális frakció jelöltje volt. Merry del Val határozottan ellenezte a megválasztását, attól félt, hogy vége a karrierjének. Végül félelmei csak félig-meddig teljesedtek be. Benedekről ugyan köztudott volt, hogy ki nem állhatja az angol-spanyol bíborost, de nem vitte rá a lélek, hogy eltávolítsa. Merry del Val tehát nem maradhatott államtitkár, de élete végéig a Szent Hivatal titkára lett, ami csak alig valamivel kevésbé befolyásos poszt.
Majdnem pontosan száz évvel később, ma sokan érzik úgy, hogy hasonló, de radikálisabb természetű változások zajlanak Ferenc pápa kúriai személycseréi révén. Annyi mindenkit mozdított már el, illetve készül elmozdítani a hírek szerint, hogy egy prominens Vatikán-szakértő egyenesen a Kúria »Ratzinger-mentesítéséről« ír.
[…]