Megértő jegyzet a tüntetésekről

„Először láttam olyan tüntetést hosszú idő óta, ahol a szónokok elmondták, amit akartak, és nem vacilláltak azon, hogy ennek milyen következménye lesz a politikai karrierjükre, mert hát jól láthatóan nem akarnak ilyet. És ez nagyon helyes.

Nem akarták a saját belátásuk szerint irányítani az embereket, csak elmondták, mi a bajuk. Woody Allen írja valahol, hogy mikor Szókratész a pere végén megkérdezte: »Most az a baj, hogy egy filozófus király szükségességéről beszéltem?«, azt a választ kapta: »Nem, hanem az, hogy közben jelentőségteljesen magadra mutogattál, köhécseltél és kacsingattál.«

Én itt végre nemigen láttam köhécselést és kacsingatást. Üdítő volt.

Sok jó dolog akadt az elmúlt 25 évben, persze. Csak ezek igen ritkán függtek össze a politikai elitekkel. Nem a politikától, az államtól jöttek a jó dolgok, hanem az emberekből; az állam legfeljebb eltűrte őket, néha összeszorított fogakkal, néha elnéző mosollyal. Ez nem kevés, de elégnek sem bizonyult. Mert végül csak jöttek ezek a mostaniak. És nem csak úgy a semmiből.”