Ismét „új időknek – új dalai”!

„Az utóbbi hetekben nagy változások zajlanak a magyar – s más kelet-európai országok – közéletében. Olyan emberek, társadalmi csoportok jelennek meg a politikai harcok szinterén, amelyekről eddig a »politika-csinálók« azt feltételezték, hogy politikailag »névtelenek«, s nem is igen számoltak velük. Most azonban zajosan »betörtek« a közéletbe, kimentek az utcára, s ellentmondást nem tűrően kiáltották: »mi vagyunk a nép” és »miénk itt a tér«.

Az eddigi közszereplőket ez a »modortalanság” megütközéssel töltötte el. Megszokták, hogy ők rendelkeznek a közélet szereplői és terei felett, s most – lám – valakik-senkik ezt egy lendülettel elorozzák. Az még valahogyan rendben lenne, hogy a regnáló hatalmat akarják »elsöpörni« – hiszen mi is – de, hogy mindenkit, aki úgymond »rendszert-váltott«, az már tűrhetetlen.

Azt gondolom, hogy valami itt »félreértődik«. A »rendszerváltás utáni nemzedék« elsősorban nem a '89 utáni szereplőket ítéli el, hanem magát a kialakult rendszert. Az »új nemzedék« ezeket a régi figurákat már nem ismeri, s nem is akarja megismerni.

Ez a nemzedék már a »tudományos-technikai forradalom« terméke és az új civilizációs körülményeknek adekvát társadalmi rendszert hiányolja. Ilyen (még nem tudják milyen!, de más) »rendszerre« akarna váltani. Az új nemzedék számára a most és a holnap az érdekes. A mai rendszert nem szeretik, s nem foglalkoznak azzal, hogy miként alakult ki ilyenné. Új rendszert akarnak, és azt akarják elsöpörni, aki most az útjukban áll.”