„A hétfői azért is volt elkeserítő - ahogy egy kedves barátom mondta a tüntetés után – mert annak semmi értelme nem volt, hogy a tüntetők nyomták a rendőrsorfalat. A rendőrségnek a Parlament épületét mint kiemelt objektumot hivatalból védenie kell, és ez így rendben is van. De azzal, hogy feljutottak volna a tüntetők a lépcsőn a főkapuhoz, ami be van zárva, vaskapuval van megerősítve, semmit nem értek volna el. Az egész egy játék volt, egy veszélyes játék szerintem.
A rendőrség láthatóan nagyon sokat változott 2006 óta, és nem akarnak még egy hasonlót. A rendőrség bizonyította, hogy tud erőszakmentes lenni, és szerintem nagyon fontos, hogy a tüntetők is azok maradjanak, ahogy szerencsére a legtöbben hétfőn is megmaradtak teljesen erőszakmentesnek. Azt gondolom, hogy igazi eredményeket és igazi változást csak erőszakmentesen lehet elérni, és az nem lehet cél, hogy erőszakos rendőri fellépés legyen kiprovokálva. Lehet úgy is eredményeket elérni, ha mindvégig mindenki békés marad, nem dobál palackokat, és nem megy neki a rendőrsorfalnak.
Ott lehet maradni a Kossuth téren, ott lehet maradni más tereken, és vissza is lehet menni még többen. De nem az a megoldás, hogy menjünk be a Parlamentbe. Ha bejutna egy ilyen tömeg, akkor mi történne? Mi változna? Semmi. Békés és folyamatos nyomást kell gyakorolni a kormányra, és ha nem szeretnénk elnyomásban élni, akkor mi sem alkalmazhatunk olyan eszközöket, amiket nem szeretnénk, hogy rajtunk alkalmazzanak. Az erőszakmentes ellenállásnak nagyon sok formája van, és igenis el lehet vele érni azt, hogy változás következzen be, de erőszakkal jó irányú változás nem lesz, mert nem lehet.”