„Eltérő vélemények: A családdal (és szexualitással) kapcsolatos kérdések kapcsán már eléggé világosan körvonalazódtak az Egyházban a bíborosok közötti csoportok: vannak, akik az Egyház tanítására összpontosítanak és vannak, akik az irgalmasságra. Természetesen mondhatjuk, hogy a tanítás irgalommal teli, illetve azt is, hogy az irgalmasság a tanítás része. Szerintem egyértelmű: egyes püspökök előnyben részesítik a hatályos egyházi törvények szorosabban vett alkalmazását (vagy azok világosabb kifejtését), míg mások »az irgalom orvosságát« – ahogyan XXIII. János is fogalmazott a II. Vatikáni Zsinat megnyitásakor. (...)
Ezek az eltérések a nyilvánosságban is megjelentek, világszerte megosztva a katolikusokat. Magam is őszintén meglepődtem, mennyi rosszindulat szabadult el, különösen a közösségi oldalakon. (Még soha nem kaptam ennyi »gyűlölködő tweet-et«, mint az elmúlt pár hétben.) Időnként még a prelátusok is túlléptek a vatikáni ügyekkel kapcsolatos szokásos udvariasságon. Ugyanakkor, talán erre is számított a pápa, amikor meghívott minket a nyílt, őszinte beszédre.
Áttetszőség. A szinódus változást hozott abban is, hogy a riporterek kérdéseinek kereszttüzében naponta mozgalmas sajtótájékoztatót tartottak, a püspökök pedig világosan válaszoltak. (Emlékszem Wilfrid Napier bíboros elmondta, hogy a viták utáni jelentéstől már nem lehet »visszalépni«, Reinhard Marx bíboros pedig megjegyezte, hogy az egyházi gyakorlat »nyilvánvalóan« változhat.) A félidős, vita utáni jelentést is megjelentették, ahogyan beszámolókat a kiscsoportok munkájáról is, most pedig a záró jelentést, melyet szinte rögtön közzétettek a szavazás után a szavazatok eredményével.