Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Nem mintha nagy illúzióim lennének Johannisszal kapcsolatban, de nagyon idegesítene, ha egy ilyen gyerekképű, pofátlan csaló lenne az elnöke az országnak, ahová a szülőföldem tartozik.
„A külföldön adózók Bécstől Bostonig szarják össze magukat hogy szavazhassanak, s nem lehet. Pont olyan sorokban állnak, mint amilyenek elől elmenekültek. Az itthon nemadózóknak pedig ki van nyalva a segge, hogy a pópa által kiprédikált (vagy kikántált, fene tudja mi történik odabenn) jelölre szavazzanak. Mert meg kell menteni a hazát az idegentől.
A székelyek pedig mindeközben inkább még egyet fordulnak az ágyban ezen a szép novemberi napon. Nem csodálkozom, mert tényleg nem lettek igazán megszólítva. Nem csodálkozom, de kicsit dühít. Nem mintha nagy illúzióim lennének Johannisszal kapcsolatban (habár ki tudja, lehetne ő a romániai Obama, aki tényleg valamiféle változást hozhatna), de nagyon idegesítene, ha egy ilyen gyerekképű, pofátlan csaló lenne az elnöke az országnak, ahová a szülőföldem tartozik.
Mindenestre én 14 év óta újból elmentem szavazni, flotánt nélkül, pótlistásan, mert legalább nem kap el a hányinger az ellenjelölttől (mint ahogy párszor elkapott a kopaszodó hajóstól). Kijövetkor megkérdezte egy hírtévé exitpollos stábja, hogy kire szavaztam. Fiatal vagyok, túlképzett, és magyar – válaszoltam –, maga szerint kire szavaztam?”