Magyarok, maradjatok meg magyarnak!

„Bratislava, Pressburg, Pozsony. A régi pozsonyiak három nyelven beszéltek. Örülünk, hogy 2014-ben Pozsony új főpolgármesterével, Ivo Nesrovnallal magyarul is beszélhetünk. Hol tanult meg magyarul?

Pozsonyban. Itt születtem, itt nőttem fel. A magyar volt az a nyelv, ahogy a szomszédaim beszéltek, és amit az utcán hallottam. És bár gyerekként még nem értettem, gyerekkoromat idézi ez a hangkulissza. Bárhol jártam is a világban, és magyar beszédet hallottam, elmosolyodtam, mert az otthonomat juttatta eszembe.

Mindent ért?

Nem mindent, sokat felejtettem. Konyhanyelven beszéltem magyart, de mint tudjuk, gyakorlat teszi a mestert. Néhány éve újra elkezdtem magyarul tanulni itt az intézetben. Elvégre szomszédok vagyunk, a leghosszabb közös határunk van, közös történelmünk, államunk. Rengeteg információ a szlovákokról magyar nyelven van, és engem bosszantott, hogy nem értjük meg egymást, én pedig ki vagyok szolgáltatva a szlovák forrásoknak, melyek különböző okoból szegényebbek, mint a Magyarországiak. Ezért mivel úgy illik, hogy ismerjük a szomszédaink nyelvét, úgy döntöttem, hogy újra elkezdem tanulni. 

(...)

Megindult az ellenőrizetlen magasépítészet a városban – elsősorban az Eurovea melletti részen a Duna parton – jön a Panorama City, Twin City és további tornyokat is terveznek. Pozsonynak tényleg ilyen látképre van szüksége? El fogják bírni az utcák azt a sok autót? Az Apollo centernél már most is rengeteg gond van.

Nem vagyok a magasépítészet híve Pozsonyban. Ha ránézünk Pestre Budáról, templomot lát és lapos tetőket. Ennek így kell lennie, így kell kinéznie egy városnak ott, ahol világos, egyforma szabályok érvényesek mindenki számára.Pozsonyban ezt szétverték, de vissza akarok hozzá térni. Ezért már régóta javasolom a magasépítészet szabályozását. Kidolgozom és bevezetem. Ez azt jelenti, hogy magas épületek nem lehetnek majd bárhol, hamem csak egy területen. Valószinűleg a Dunánál, ahol már alakul egy ilyen természetes zóna. Azok, amelyeket már építenek, természetesen már nem lehet leállítani.

(...)

Gratulált önnek Robert Fico?

Nem.

Mint tudjuk, a kormányfőnek nem éppen a szíve csücske Pozsony. Hogyan akarja őt meggyőzni, hogy Pozsony kapjon lehetőséget és főleg forrásokat a tervei megvalósításához?

Ez a mi közös fővárosunk. Épp úgy, ahogy Magyarországnak sem fog menni, ha nem fog menni Budapestnek, vagy Csehországnak sem, ha nem megy Prágának, ugyanúgy nem lesz jó Szlovákiának, ha Pozsony ilyen szörnyű állapotban lesz. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az államnak a törvényből adódóan segítenie kell a várost a fővárosi funkciójában. Nem teszi. Semmilyen intézmény nem fizet ingatlanadót Pozsonyban. Addig fogok odajárni és magyarázni, amíg az emberek nem értik meg. 2016-ban parlamenti választások lesznek. Ha a Smer azzal szeretne belevágni a választásokba, hogy lemondtak Pozsonyról, akkor azt meg kell majd magyarázniuk.

(...)

Mit üzen a magyaroknak, akik itt élnek, dolgoznak, tanulnak, vagy mint turisták jönnek ide?

Hogy maradjanak meg magyarnak. Pozsony a mi közös fővárosunk, koronázóváros. A történelmi Magyarország fővárosa volt. Ez egy gyönyörű város, és azt szeretném, ha egy mindenki számára élhető város lenne. Tekintet nélkül arra, hol született, milyen nyelven beszél, vagy milyen istenben hisz. Egy háromnyelvű Pozsonyban nőttem fel. Emlékszem még rá. A szomszédaim németül beszéltek és magyarul is. Ez számomra természetes, és ezt előnynek tartom. Ismerem ezt a világból is. Természetesen, bizonyos szabályokat be kell tartanunk. A magyarok nagy mértékben előbbre vitték ezt a várost, hozzájárultak hatalmas mértékben a fejlődéséhez, közösen a németekkel, a horvátokkal, a zsidókkal és más nemzetekkel, akik itt éltek. Nyomot hagytak a városon, ami minden szlovák állampolgár fővárosa.”