„Jött a korabeli Gíró-Szász, egy igazi fideszes fineszes ötlettel. A szombatév beállta előtt eladják a földeket egy nem zsidónak. Mivel a törvény kizárólag a zsidók földjeire vonatkozik, az eladott területeket meg lehet művelni, a termést be lehet takarítani. Aztán a tulajdonjog visszaszáll eredeti zsidó tulajdonosára, amikor a szombatév véget ér. Tavaly az enyém volt, jövőre az enyém lesz, csak az idén nem az enyém, bár akkor is nekem terem, nincs ezzel gond.
Heter Mekhira ennek a kiskapunak a neve. Vannak rabbik, akik helyeslik, szerintük a Teremtő olyan, mint a hetiválaszos újságíró, azért lehet ilyen trükkökkel megetetni. Más rabbik elutasítják, mivel a Teremtő nem azt kérte, hogy a kedvenc népe úgy bűvészkedjen a tulajdoni lapokkal, mint a debreceni polgármester, hanem azt, hogy a föld pihenjen.
Most már jól látható, hogy a politológus-kormányszóvivő-politológus-államtitkár nem pusztán eldöntött egy régi rabbinikus vitát, hanem a legmagasabb szinten tanulmányozza a zsidó-magyar eszmetörténet közös vonásait. Ebben a kutatómunkában állandó társa a belügyminiszter, aki hozzá hasonlóan sokat köszönhet a szombatév jogtechnikai újításainak.
Mindez azt is bizonyítja, hogy a kormánytól tényleg távol áll minden antiszemitizmus. Szép kezdeményezés, hogy magán szemlélteti, mennyire téves az a vélekedés, miszerint a kapzsiság, a mértéktelen pénzsóvárság speciálisan zsidó tulajdonság lenne.”