„Az MSZP számára tehát hat választás veszteseként csak a teljes szellemi, szervezeti és személyi megújulás adhatna esélyt a választói bizalom visszanyerésére, amivel siettetné az Orbán rezsim bukását és egyszersmind elkerülhetővé tenné a fenti tragikus forgatókönyvek megvalósulását is.
Eddig ez nem történt meg, sőt épp ellenkezőleg az utódpárt jelző ma jobban illik az MSZP-re, mint korábban. Különösen riasztó, hogy a pártban lezajlott a generációváltás; a meghatározó vezetők negyvenes éveikben járnak, felsőfokú végzettségük van, nyelvet is beszélnek (többnyire). Nekem mégis úgy tűnik, Kádár János köpönyegéből bújtak elő: egyéniségük, stílusuk, mondanivalójuk, ugyanolyan unalmas, szürke és fantáziátlan, mint amilyen a megboldogult pártfőtitkáré volt.
Egy nagy különbséggel; Kádár munkaidőben és azon kívül egyaránt puritán és egyszerű volt. Országlása legnagyobb részében ettől volt hiteles a „kádári kisember” számára. Ez a hitelesség tökéletesen hiányzik a mostani MSZP vezetésből, hogy a korszerű társadalmi-politikai mondanivalóról ne is beszéljek.
És végül a címbeli idézet. Az elmúlt négy évben elég sokat foglalkoztam az MSZP helyzetével és ilyen alkalmakkor a szemem előtt mindig József Attila szép sorai lebegtek. Sajnos mostanra már másképp látom. Ez az MSZP ezzel az értékrenddel, ezzel a szocializációval, ezekkel a vezetőkkel nem lesz képes megújulni. Mint egy zombinak, életfunkciói még működnek, körme-haja nő, de mi haszna?
És ami ennél sokkal nagyobb baj: ez a zombi a baloldali ügyét is jó időre zombi létre kárhoztatja.”