WiFidesz

„Nem is kell különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy az internet megadóztatása mint a »szabadság« elleni merénylet önkényuralmi aktusa legyen bemutatható. Elég arra gondolnunk, hogy az elmúlt évtized olyan »csinált forradalmai«, mint az »arab tavasz«, a »színes forradalmak« a volt szovjetköztársaságokban, vagy éppen a most Kína destabilizálása érdekében Hongkongban megszervezett »esernyős forradalom« fedőnevű felkelés, az internet korszakában mind-mind a birodalmi hatalomgyakorlás egyértelmű eszköze. (Az Economist egyik 2012-es címlapja ki is fecsegte ezt az egyszerű összefüggést, amikor négy személyt mutatott be összekapaszkodva. Delacroix híres festményének fedetlen keblű nőalakját, majd a hatvannyolcas nemzedék egy tagját, egyik kezében Molotov-koktéllal, a másikban virággal, Lech Walesát, az 1980-as lengyel »csinált forradalom« vezéralakját, és végül korunk hősét, a twitterező huszonévest, aki éppen lazán forradalmat szervez, persze abszolút »spontán« szabadságvágytól hajtva.) A »világcsendőri« szerep napjainkban éppen a korlátlan szabadság szimbólumaként működő internet segítségével látható el a leghatékonyabban, mert a világháló lett a legnagyobb hatású »planetáris csúcsfegyver«. Attól annyira hatékony, hogy látszólag a szabadság korlátlan megvalósulása, de valójában a liberalizmus szabadságeszményének professzionális csapdája.

Az eszmék korlátlan szabad áramlásában ugyanis a pusztító gondolatok minden másnál sokkal sikeresebben terjednek. Ennek fő oka, hogy az egész nyugati modernitás lételméleti lényege a reneszánsz »carpe diem« jelmondata óta a pillanatnak élés, az érzéki gyönyöröket kiváltani képes »anyag« korlátlan felhalmozására való törekvés mint egyetlen lehetséges életcél. Az internet gigantikus valóságshow-ként működik tehát, s elképesztő előnyben van minden ezt szolgáló gondolat. Ráadásul a blog intézményének zseniális kiagyalásával tökéletesen személytelenné és a szó legszorosabb értelmében felelőtlenné tehető ez a permanens lelki, erkölcsi, szellemi pusztítás.

Olyan spirituális öngerjesztő örvénylésről van szó, amelynek lényege, hogy a legalacsonyabb szellemi szint a »globális minimál-én« vagy konzumidióta hamis öntudattal »feltankolva« korlátlan hatalmat kap. Legalábbis látszólag, mert közben továbbra is csak silány eszköz, hisz a valóságos hatalom a »láthatatlan főkonstruktőrnél« marad. Az úgynevezett közösségi oldalak – leginkább a Facebook – pedig arra szolgálnak, hogy a »minimál-én« jelentéktelenségét öncélú okoskodással, ostoba, fontoskodó fecsegéssel takarják el, és ezen keresztül a jelentőségteljesség illúziójával váltsák fel.”