Ne vegzáljátok a NAV munkatársait!

„Az utóbbi időben tisztult le bennem, hogy mennyire fontos a pártfüggetlen tájékozódás, a szabad véleménynyilvánítás, a gyülekezési szabadság és a nyílt diskurzus az ország közös ügyeiről. Életemben először még tüntetni is voltam, mert fontosnak tartom, hogy minél többen megtapasztaljuk az egységben rejlő erőt, az együtt gondolkozást, és a tisztább közéletért tett erőfeszítések fontosságát, ami minden állampolgár érdeke. Hogy naiv vagyok? Igen, talán igen, de idealizmus nélkül nem sok értelme van a létezésnek.  És ha egy napon mindenki lép egyet, a maga szintjén, a maga területén, akkor a kritikus tömeg ereje győz majd a mindent átható korrupció és cinizmus felett.

Van azonban a polgári engedetlenségnek olyan formája, amellyel nem értek egyet, bármilyen magasztosnak is tűnjön a cél. Ebbe a kategóriába tartozik például az agresszió is: nem tudok azonosulni azzal, hogy pár tucat elégedetlen, dühös ember szervezetlenül és koncepció nélkül a Fidesz-székházban végez rombolást, vagy rohamrendőrökkel tülekedik a parlament lépcsője előtt. Az agresszió semmire sem megoldás, csak arra jó, hogy a királyi tévében és rádióban elhangozhasson, hogy utcai harcokba torkollott a demonstráció, hőzöngtek a szoci/szadeszos/náci/CIA-ügynökök által fizetett/Ökotárs által felbujtott prolibérencek, közben pedig a békés felvonulóknak elmenjen a kedvük a részvételtől. És ami még aggasztóbb: mindeközben ártatlan emberek is megsérülhetnek.”