Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Kizárt, hogy legyen jobb helyszíne egy budapesti '56-os múzeumnak, mint Józsefváros, és a Magyar Rádió épülete, ami épp most búcsúzik eddigi feladatától, mivel a rádió is a Kunigunda utcába költözik.
„A kezünk. Ahogy rettenetesen izzad a hűvös üvegen, benzinszagú a ruhánk, és bár hideg van, az ablak is nyitva, csöpög az izzadság a homlokunkról. Egyre erősebb morajlás. Zörögnek a kivert ablak még megmaradt üvegcserepei. A szemben lévő ház emeletén elrejtőzött figyelő feltartja a kezét. Jelez. Rohanás az ablakhoz. Dobás. Célzás nélkül.” – mondta meg a frankót Oli bácsi minden idők talán legjobban sikerült ufis-reakciós-mandineres produkciójában, a 2006. októberi jubileumi különszámunkban.
'56 emléke régi szívügyünk, ezért is írtam október 23-i, a forradalom és Józsefváros ezernyi kapcsolódási pontjáról szóló posztomban, hogy örülnék egy, kifejezetten ennek a témának szentelt, korszerű múzeumnak. A bejegyzésre reagálva írt nekem Wombat Szombat mikroblogger, hogy létezik '56-os múzeum, csak nem Budapesten, hanem Kiskunmajsán. Az intézményt Pongrátz Gergely, a Corvin köz hőse alapította és bővítgette haláláig.
23-án kora este elmentem a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez, ahol az évforduló alkalmából végig lehetett járni az 58 évvel ezelőtti események egyik meghatározó és szimbolikus helyszínét. A nyolc állomásból álló program során régi rádiósok emlékeztek vissza az akkori eseményekre, illetve archív hanganyagokat játszottak le. Az utolsó állomásnál, a rádió udvarán egy tank állt, miközben a hangszórókból azt hallhattuk, hogyan kell Molotov-koktélt készíteni.
Ekkor hasított belém a felismerés: ennek nem csak évente egyszer kéne itt lennie, hanem az év minden napján. Kizárt, hogy legyen jobb helyszíne egy budapesti '56-os múzeumnak, mint Józsefváros, és a Magyar Rádió épülete, ami épp most búcsúzik eddigi feladatától, mivel a rádió is a Kunigunda utcába költözik. És eszembe jutott a poszt nyitóképe a Fortepanról, ami éppen a Rádió és a Pollack Mihály téren készült '56 őszén.
Egy itt megvalósuló ötvenhatos múzeum a kihalt és gazdátlan teret is megtölthetné élettel, hiszen a kiállítás simán kilóghatna oda – egyszerre autentikus és frekventált helyszíneként ötvenhat emlékezetének. Az állam adhatná az ingatlant, a múzeumra valót pedig összeadhatnák a t. polgárok. Én mindenképpen szívesen áldoznék rá néhány tízezer forintot.