Szálasi Ferenc rádióbeszéde a nyilas hatalomátvétel napján, 1944. október 15-én, ma hetven éve. „Azok, akik nem ismerik a történelmet, arra vannak ítélve, hogy megismételjék.” (Edmund Burke)
*
„Magyar nemzetünk fenyegetett helyzete, a harcoló és a dolgozó nép sanyarú sorsa, a szociális kérdések megoldatlansága, valamint az a körülmény, hogy nemzetünk az elmúlt időkben a teljes vezetetlenség állapotába került, és az állam élén állók a győzelmet nem tudták és nem is akarták biztosítani, parancsolóan szükségessé tették, hogy nemzetünkben mélyreható és sorsdöntő változások következzenek be. Az ország és népének megvédése, a jólét és életbiztonság megteremtése, a győzelem kivívása, a nacionalista és szocialista Európában való méltó helyünk kiharcolása végett nemzetünk elhatározta erőinek totális mozgósítását, a régi rendszer gyökeres felszámolását, és a magyar nemzetiszocialista politikai, gazdasági és társadalmi rend beállítását.
A kitűzött célok elérése és a szükséges intézkedések megtétele érdekében a parancsoló szükség folytán és a felelősség teljes tudatában a hatalmat Szálasi Ferenc és az általa vezetett nyilaskeresztes párt és hungarista mozgalom vette át. Magyarország és a magyar nemzet ezzel a nagyjelentőségű eseménnyel életének döntő fordulatához érkezett. Az évtizedes, súlyos szenvedések árán vívott belső nemzeti szabadságharc fényes diadalát aratta és lerázta nemzetünkről azt a reáterpeszkedő vezetést, amely a paraszt, munkás, értelmiségi, nő, ifjú és katona, tehát az egész nemzet elproletárosodását eredményezte. Az elnyomó bitorolt uralom megszűnt, a nemzet kivívta belső szabadságát, hogy megépíthesse új életét, amely nacionalista és szocialista lesz, minden egyes dolgozó jó hasznára.
A nemzet milliói által hőn óhajtott nemzetiszocialista és hungarista rend ezzel az ország élére állt, hogy a nemzet minden egyes családjának jólétére és életbiztonságára megoldja a legsürgősebb feladatokat, nemzetünk erőit összefogja, azt álló- és ütőképessé tegye és végső győzelmet kiharcolja. E nagyjelentőségű döntést megelőző időkben olyan vezetés állt az ország élén, amely képtelen volt nemzetünket a győzelem felé vezetni, az államvezetést klikk-érdekeinek érvényesítésére használta fel, a dolgozó népet elnyomta, és méltatlan sorba süllyesztette, a szocializmus megvalósítását mesterségesen akadályozta, a nacionalizmus tisztaságával a legteljesebben visszaélt.
Ez a vezetés a legutóbbi időben a nemzet megkérdezése nélkül, a nemzet akarata ellenére olyan veszélyes politikai játékba kezdett, amely az ellenség előtt való szégyenletes viselkedés folytán Olaszország és Románia sorsára igyekezett juttatni és hitvány árulással a végpusztulásba akarta dönteni nemzetünket. A hungarista mozgalom Isten és a nemzet előtt vállalt felelősséggel ezt a politikai rendszert a honvédség és a párt fegyveres alakulatainak együttes vállalkozásával az államvezetés éléről eltávolította és a nemzet életéből kikapcsolta.
A hatalom átvétele - minthogy csupán egy kis létszámú klikk eltávolítását kellett végrehajtani - a nemzet rokonszenvétől és lelkesedésétől kísérve a legrövidebb idő alatt ment végbe. A nemzet, élén az új vezetéssel, rendületlenül állja és folytatja a harcot az ország és népe megvédése érdekében, igaz hűséggel német szövetségeseink oldalán, azzal a szellemmel, amellyel Németország, a harcoló Itália és Japán az új világ megteremtéséért küzd. Tudjuk, hogy a győzelemig rendkívül súlyos megpróbáltatásokat kell kiállanunk. A Szovjet embertelensége és az angolszász légiterroristák gonoszsága nemzetünk új elhatározását, élni akarását és az élet mellett való állásfoglalását minden eszközzel igyekeznek megtörni. A kegyetlenségeket várjuk, hősi lélekkel álljuk, és áldozatosan dolgozunk azért, hogy egyszer mindent megtoroljunk. A győzelem érdekében hozott minden áldozatot kevésnek tartunk, nemzetünk szolgálatában a legvéresebb és legsúlyosabb áldozatokat is örömmel vállaljuk.
Aki a közösség nagy erőfeszítéseit akármilyen formában szabotálja, a rendet megbontja, munkahelyét elhagyja, munkáját nem végzi a legteljesebb felelősséggel, és ezáltal kitűzött céljaink elérését akadályozza, halállal bűnhődik. Aki nem dolgozik, meghal. Az új rendszer a nemzet szolgálatában végzi munkáját, a rendszer vezetője önmagát a nemzet első szolgájának tekinti, minden ténykedését a totális nemzet jóléte és életbiztonsága érdekében folytatja. A nemzetvédő katona, a nemzettartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiségi, a nemzetmegtartó nő és a nemzet halhatatlanságának záloga, a magyar ifjúság életéért küzd, velük és értük folytatja munkáját. Az új rendszer és a hungarista mozgalom a hatalom birtokában nem felejti, hogy a legfokozottabb mértékben nemzete felelős szolgálatában áll.
Az alkotmányt, a törvényt és a jogot aszerint módosítja, ahogyan azt a nemzet, az élet és az igazság megköveteli. Az új rendszer vezetői sorsközösségben élnek az általuk vezetett nemzettel, a dolgozó és fegyveres nemzettel, és élen járnak az áldozatokban is. A jelen időkben minden magyar legszentebb hitvallása: nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha. Ki fogunk tartani rendületlenül. Kötelességünket teljesíteni fogjuk a vértanúságig, mert hitünk, hűségünk, nemzetünk szolgálata ezt tőlünk megköveteli, és mert tudjuk, hogy az elmúlt századok és évtizedek nagy bűneit úgy tudjuk jóvátenni, ha önfeláldozásig cselekszünk nemzetünkért, hazánkért, fajtánkért és családunkért.”