„A politikai rendszer tehát kimozdult a korábbi egyensúlyból, de még nem találta meg új nyugvópontját, ezt érezzük a mai fejleményekben. Ezért tűnnek annyira elkerülhetetlennek a további változások. Hogy mik lesznek ezek, még nem világos. Lehet, hogy most jön el az a pont, ahol a konzervatív erők (Smer, KDH, MKP?) kerülnek szembe a progresszívekkel (Sieť, SaS, Híd?). Vagy a jobbközép blokk fellazul és Smer-ellenes nagykoalícióvá válik, amelybe az Egyszerű Emberek is beférnek. De az is lehet, hogy a következő időszakot ad hoc, választásról választásra módosuló, kiszámíthatatlan szövetségi rendszerek jellemzik majd.
A választóknak ez utóbbi a legrosszabb, hiszen így nem tudják majd, voksukkal mit is támogatnak pontosan. Hosszú távon persze be kell állnia az egyensúlyi helyzetnek, és akár tovább is fennmaradhat, mint az előző. Addig is maradnak a jobbos választók zömét olyannyira idegesítő érzések: az a kilátástalanság, amely ma sok jobbos politikus sajátja, és az a pesszimizmus, amely újabbnál újabb, évről évre kevesebbet ígérő, magát rendszeren kívülinek beállító (hazudó?) politikai pártot röpít a közvélemény-kutatások elejére.”