„1. Mindig az elbizakodottság indítja el a hatalmat a bukás útján
A 2006-os balhékra azután került sor, hogy az MSZP fényes győzelmeket aratott a választásokon, és szinte mindenki stabil baloldali kormányzati időszakra készült. A siker elbizakodottá tesz, ráadásul elszakít a valóságtól: a hatalom birtokosa kezdi elhinni, hogy őt már nem érheti vész. A Fidesz a sikeres, az ellenzék által teljesen eltöketlenkedett önkormányzati választás után – egyébként nem is teljesen alaptalanul – úgy érezte, hogy végre hátradőlhet. Talán ezzel magyarázható, hogy a máskor összeszokott kocsmai zenekarként játszó Habony Árpiék valamit nagyon benéztek ezzel az internetadóval kapcsolatban. Talán azért, mert az amerikai korrupciós lista összezavarta őket. Mindenesetre elkúrták, de nagyon.
2. A pesti utca kiszámíthatatlan, mint az időjárás
A magyar nép meglepően jól tűri a hatalom arroganciáját és cinizmusát, viszont mindig van egy határ, amikor elszakad a cérna. Hogy mikor jön el ez a határ, azt egyszerűen nem lehet kiszámítani – aki azt állítja, hogy igen, az hazudik. Az internetadó egy közérthető, jól kommunikálható, szinte mindenkit, de főleg a nagyvárosi fiatalokat nagy számban érintő probléma, de még ez sem magyarázza, hogy miért éppen ez hozta el az utolsó cseppet a pohárban. Amikor már éppen beskatulyáznánk a magyar népet, mint végletesen kockafejű és gyáva alakok gyülekezetét, akkor egyszer csak gejzírként előtör valami elemi erejű felháborodás. Ki tudta volna megjósolni, hogy 56-ban éppen október 23-án jön el ez a pont? (…)
5. Nem a kormány jó, hanem az ellenzék szar