Hiába dicséri a Financial Times a magyar vállalkozói szellemet, annak esélye sem lesz, amíg a szabad vállalkozást, a szabad észt, az állami kontroll és hierarchiák nélküli, önálló munkát nem ismeri a társadalom.
„Hiába dicséri a Financial Times a magyar vállalkozói szellemet, annak esélye sem lesz, amíg a szabad vállalkozást, a szabad észt, az állami kontroll és hierarchiák nélküli, önálló munkát, a sikert, az érdemeket, a bátorságot és a kreativitást el nem ismeri a társadalom. Fontos konszenzus a magyar kormány és a magyar kormányzottak között a piaccal, a kereskedelemmel, a bankrendszerrel, a multikkal, az önálló vállalkozói munkával kapcsolatos alapvető gyanú és értetlenség, amely konszenzust csak erősíthetik az utóbbi hetekben a hazai szegénység drámai növekedéséről szóló adatok.
2013-re százezerrel nőtt a szegénységben élők száma. Ma már 3,3 millió embert sorolhatunk ide, miközben a többi közép-európai államban a trend inkább ellentétes (lásd az Index cikkben az Eurostat kimutatását). És kiderült, hogy a munka sem véd a szegénységtől, persze, hogy is védene, az állami sikerpropaganda mögött nem valós, piaci munkahelyek állnak, hanem kényszerből létrehozott, brutálisan alulfizetett közmunkák, amelyek nem minden esetben eleve haszontalanok, de ilyen mennyiségben, ilyen kényszerrel kizárólag statisztikai fényezési célokat szolgál. Az alapvető probléma maradt: hogyan lesz kiút a szegénységből, életünk folyamatos államosításából, amíg ilyen erős a társadalmi ellenállás azon modellel szemben, amely világszerte (ha nem is vegytiszta, laissez faire formájában) bizonyított?
A jobbról és balról démonizált kapitalizmustól való ostoba félelem, annak eredendő bűnösségéről szóló »tudás« a nyugati kultúra része lett, de nálunk jóval nagyobb pusztítást végez, mint Nyugaton, hiszen mi kimaradtunk a polgárosodásból, a kádári és a rendszerváltás utáni félig-meddig lehetőségek pedig nem alapozhattak meg komoly polgári létet, attitüdöt. Hozzászoktunk az állami hazug biztonsághoz, el is várjuk a bölcsőtől a sírig tartó »gondoskodást«, olyannyira, hogy az elmúlt 15-20 év cseh, szlovák, lengyel, sőt, orosz (!) piacpárti gondolkodásmód-váltása is elment mellettünk.
Orbánék demokrácia-leépítése még kiveri a biztosítékot számos demokrata polgártársunknál, de az amúgy is gyenge piacgazdaság szétverése már senkit nem érdekel, fő, hogy csökken a rezsi, megszűnik a tankönyv-választék és önkormányzati lesz végre a közmű. Tényleg ezt akarjuk?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
