Az ATV és a cigány lélektan meséje

„Szerencsére Osztolykán rendbe rakja már első válaszában Bánó bujtatott értékítéletét is, és elmondja, a hírek alapján semmit nem tudunk arról pontosan mi történt, és mi váltotta ki az esetet. Hiszen rendőrségre kell bízni a történések felderítését, és nem rögtön »a cigányok biztos ölni akartak, a sofőr pedig biztosan ártatlan volt« kontextusban értékelni az eseményeket. Az ilyen esetekben egyetlen dolgot tehetünk a konkrétumok ismerete nélkül, elítélünk mindenfajta erőszakot, és természetesen ezt tette Osztolykán is.

Majd később, mikor Osztolykán azt próbálja magyarázni nincs ilyen »cigány lélektan«, emberek vannak, helyzetek vannak, feszültségek vannak, szegénység van, és az LMP-s politikus konkrét példákat is felhoz konkrét helyekkel, ahol nem történt volna ilyen, mert mások az emberek lehetőségei, Bánó próbál szűkíteni, akkor csak a »borsodi cigányok lélektanát« magyarázza el neki a volt országgyűlési képviselő. Mármint azt, hogy azok miért buták, és miért akarnak gyilkolni.

Amikor pedig Osztolykán arról beszél, hogy a rosszabb életkörülmények között élő emberek, akik sokkal nehezebben keresnek pénzt, sokkal nehezebb az életük, nyilván kevesebb kényelmi funkciót, kikapcsolódási lehetőséget engedhetnek meg, kisebb stressztűrő-képességgel rendelkeznek, és egy ilyen adrenalin fűtötte szituációban indulatosak lehetnek (csak rend kedvéért, Osztolykán azt is leszögezi, az erőszak nem megoldás), Bánó kijavítja: beszéljünk magyarul, ne használja Osztolykán a deprivált szót a rossz életkörülmények és a szegénység összefoglalására. Micsoda segítség, micsoda részvét!

A beszélgetés végén Bánó megdicséri Osztolykánt az igazi fehér férfi pozíciójából. Hát sikerült kihozni belőled okos gondolatokat, gratulálok. Nyilván Bánó azt gondolja, nem Osztolykán válaszolt jól egy vállalhatatlan szituációban, mert egy okos ember, hanem azt, hogy neki sikerült kihoznia ebből a cigány nőből valamit.

Az, amit Bánó ebben a stúdióban művelt, nem csak rasszista beszéd, hanem szexista és rasszista indíttatású lenézés is. Csak büszkének lehet lenni, hogy Osztolykán szépen, szelíden és nyugodtan elmagyarázta Bánónak és a nézőknek is, miről van szó, mert engem fehér felső-középosztálybeli férfiként lehet elkapott volna a »cigány lélektan«, és ráborítottam volna az asztalt Bánóra.”