„Először is, a dühöt persze megértjük. Zsigerileg irtózunk az erőszakos külső beavatkozási kísérletektől. És akik azt mondanák, mi balgák, hiszen ez csak ostoba összeesküvés-elmélet, azoknak azt üzenjük, vigyázó tekintetüket Olaszországra és Görögországra vessék. Minden további nélkül leszednek megválasztott kormányokat, politikai vezetőket, hogy a helyükre helytartókat tehessenek. Sokatmondó, hogy ezekre az apró európai gyarmatosításokra a demokrácia és a szabadelvűség felkent hívei teljesen érzéketlenek. Sőt: a honi, főleg online liberális médiában nem annyira ritka a nyílt beavatkozás utáni nyavalygás. (...)
Bencsik András mondatának egyik fele igaz: Amerika nem a »barátunk« – de nem is kell, hogy az legyen. A mondat másik fele ugyanis nem igaz: Amerika nagyon is a szövetségesünk. Magyarország pillanatnyilag – sajnos, nem sajnos – csak ebben a szövetségben tud élni és túlélni.
Egy klasszikussal szólva: Magyarországnak nincsenek barátai, csak érdekei. Magyarországnak pedig érdeke a NATO-tagság és az amerikai szövetség, sőt az EU-tagság is, bármit gondoljunk is egyikről vagy másikról. Szép dolog a romantikus heroizmus, csak nehogy paródiává váljon.
Ennek az érdeknek a belátása bölcsességet követel, és reméljük, hogy a döntéshozókban lesz kellő mennyiség belőle. Minden jogos sérelem ellenére az Amerika elleni Békemenet ötlete borzalmas. Ezeket az egymásnak feszüléseket másképp kell megoldani: ha kell, ama bizonyos »pávatánccal« – amit járni kell, nem beszélni róla.”