Út az illúziótlanságba − Velünk élő rendszerváltás XV.

2014. október 25. 15:23

A legtöbb résztvevő hamar, már '93 körül rájött, hogy az átlépés az illúziók teremtette szabad, gazdag világba lassú és verejtékes lesz, ha egyáltalán lesz − ezért a közjótól és a komolyan vehető politikai értékektől a magánjavaik gyarapítása felé fordultak.

2014. október 25. 15:23
Béndek Péter
Mandiner

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.

*

Út az illúziótlanságba

Béndek Péter filozófus írása.

Nem tudtuk a rendszerváltás hónapjaiban, hogy a köztársaság legfontosabb korlátai már akkor készen álltak. A több száz éves polgári fejlődés és függetlenség hiányában torzult versenyképtelen kultúránk, a közvagyonnak már akkorra javában folyó konvertálása a pártkárderek kezén, az antiszemita hagyomány összeállása az antikommunizmussal, az etatizmus és a radikalizmusok mátrixa, amelybe belefoglalódik majd a pártszerkezet.

Az eufória mögött magánnyereségekkel kalkuláló gondolatok formálták a rendszert, a legtöbb résztvevő hamar, már '93 körül rájött, hogy az átlépés az illúziók teremtette szabad, gazdag világba lassú és verejtékes lesz, ha egyáltalán lesz − ezért a közjótól és a komolyan vehető politikai értékektől a magánjavaik gyarapítása felé fordultak. A politikai osztályt egyre inkább a legrosszabb magyar politikai hagyomány − az önzés diktálta széthúzás − kerítette a hatalmába, miközben egyre cizelláltabb technikával ámították és vezettél orruknál fogva választóikat, akik ezt fokozatosan észrevették, de egyúttal − arra való szociális kompetenciák nélkül, hogy ezen változtassanak − bele is fásultak.

A politika egyetlen hatalmas üzleti vállalkozássá vált, és az a trend máig csak erősödik. Elvileg − ha visszafordulás nem, de még csak konszolidáció sem jön ebben a trendben − minden a fokozódó igazságtalanság, az egyre többeket elérő elszegényedés, a legrosszabb esetben a hatalomért vívott mind kíméletlenebb, a legválogatottabb eszközöktől sem visszariadó bandaharc, és az ország versenytársaitól történő végletes leszakadása felé mutat.

Gyermekkorunk illúzióit a jámbor, szabadságszerető magyar népről, a legkisebb királyfiról, a jóság és az igazság győzelméről elsodorta − a magyar valóság.

A rendszerváltás tapasztalata számomra? Immár elmondhatom, jól ismerem önmagunkat. Olyan bizonyossággal, amely nem meríthető könyvekből. Olyan illúziótlansággal, amelyet nem adhat semmilyen ellenséges propaganda. És pont ez kell ahhoz, hogy hathathatósan lehessen végre tenni önmagunk érdekében.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kuwiq
2014. október 26. 09:37
Na jó, tegyük tisztába ezt a kérdést. 1. a hidegháború gazdasági és fegyverkezési versenyét a keleti blokk elveszítette 2. a keleti blokkhoz tartozunk 3. a rendszerváltás konkrét időpontjáig az igazi mszmp-s technokraták már kimazsolázták a jobb cégeket 4. a magyar gazdaságra nyilvánvalóan nem volt szabad ráengdni sem a szabad versenyt, sem a szabad felvásárlást, sem a szabad kereskedelmet, noha ezek feltételei jogszabályilag sajnos adottak voltak 5. a "rendszerváltás" konkrét időpontjáig az mszmp-t elhagyták azok a szakemberek, akik talán képesek lettek volna az átmenet megtervezésére és lebonyolítására 6. az mszmp átalakulásánál nem a pártállam lebontásában részt vállalt és Magyarország iránt elkötelezett politikusok kerültek döntési pozícióba, hanem egy a hatalom és vagyon "kapitalizmusba" való átmentésére szövetkezett társaság főleg III/akárhányas maggal, amelynek semmi másra nem volt semmilyen terve, csak erre, de ez alaposan ki volt dolgozva 7. az "ellenzéki kerekasztal"t a III/akárhány állította össze az általa megfigylet ellenzékiekből, bőven megtűzdelve a társaságot ügynökökkel 8. az első "szabad" választáson ebből állt a politikai mezőny - gyakorlatilag a mai napig ebből áll, legfeljebb a nevek változnak 9. a "szabadon" választott magyar kormány a maszop privatizációs, kárpótlási programját valósította meg, amely semmi másról nem szólt, mint a szervezett, hatékony, gyors lerablásról, az elvtársak kistafírozásáról 10. a művelt nyugat úgy is viselkedett velünk, mint a háborús vesztesekkel szoktak, kormányunkat utasítgatták, a "privatizáció" és a maszop és III/akárhány döntéshozó pozícióban ülő (Állami Vagyonügynökség, kereskedemi bankrendszer vezető pozíciói - ld apró piroska) komprádor kapcsolatain keresztül ellenséges felásárlások tömegét mutatták be, fillérekért hozájutva a potenciális konkurenciához 11. hagyján, hogy az elvtársak a teljes gazdaságot hazavágták, még arra se voltak képesek, hogy a stratégiailag fontos ágazatokat megőrizzék, a habzsolási őrületben megfeledkeztek róla, hogy az állami bevételek akkor keletkezhetnek adóból, ha van, aki az adó alapjául szolgáló pénzt előteremti, azaz termel és értékesít - kínjukban eladták, a rájuk jelemző alapossággal a magyar energiaszolgáltatást, is 12. mindennek betetőzéseként a plazakkal, bevásárlóközpontokkal a magyarországi teljes kiskereskedelemt is külföldi kezekbe játszották, ezzel párhuzamosan kinyírták az éppen erősödő középosztályt, a megtakarításokat rekettyés elvtárs elinflálta, az addig gombamód szaporodó kiskereskedők, kisiparűzők tömegesen mentek tönkre, megkezdődöt a kizárólag politikai alapon űzött gazdaság - vagy itt állsz, vagy ott, a függetleneknek annyi, őket nem védi meg senki
Peter8811
2014. október 26. 08:04
Most kezdtem egy regény írásába Illúziótalanság a címe. A Nobel-díjszagú regény egy nyugdíj holokauszt táborba játszódik ahol Bokros a táborparancsnok Bajnai, Gyurcsány, Konya a kápó, és dr. Lendvai Ildikó a körzeti orvos.
Raven
2014. október 26. 07:50
Károlyi Mihály önéletrajzi regényének volt a címe: Hit és illúziók nélkül Ha jól emlékszem arról nem sok mindent írt, hogy miért engedte leszerelni és szétszéledni a magyar hadsereget 1918 öszén. A magyarok illúzióikkal már Trianon után leszámoltak, a legjobbak már a Pozsonyi csata után, sajnos Károlyi nem az utóbbiak közé tartozott.
kardosg
2014. október 26. 07:45
Igen, és a balkano-ukranizációról most elég éles közelképet adott az önkormányválasztási show, de Péter, a magyar politikai realitás megismerése (ide értve a geopolitikai realitást!) vajon hány embernél ment végbe? Még a néhai értelmiség esetében is legfeljebb ezrelékben mérhető. Óvatos becsléseim szerint néhány tucat emberről beszélhetünk minden egyes kelet-európai országban (momentán elhagynám a merőben földrajzivá vált "közép" jelzőt mint történelmileg irrelevánst) ÉS ők sincsenek döntéshozói helyzetben, mert ehhez sem a nagyhatalmaknak, sem helytartóiknak nem fűződnek érdekeik.Aki ma képben van, arra intellektuális dzsungelharc vár.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!