Szellemileg éhezők diadala – Költőből közellenség?

„A sztori lényege annyi, hogy az ötödikes irodalomtankönyvben szerepel Varró Dániel, az egyik legnagyszerűbb kortárs költő (felnőtteknek is szóló) gyerekverse, a Hat játék a kisbabáknak. A vers egy fasza kis stílusgyakorlat, szájba tekerten jó rímekkel.  Nyilván ezért is került bele az ötödik osztályosoknak (11 éveseknek) szóló irodalomtankönyvbe. Említsük meg, hogy faszányos dolog az, hogy kortárs irodalom szerepel általános iskolai tankönyvekben.

Na de, itt jön a fikablogok, fikaportálok és fikaújságírók által felheccelt, a napiszar körül dongó zömtársadalom, aki kiakad. Nem kicsit nagyon. Érdemes végigolvasni a bejegyzéshez és a megosztásokhoz írt kommenteket. A hozzászólók nagy többsége zsigeri gyűlölettel támad a költőre, a tankönyvíróra és természetesen a hatalomra is. Persze az ostobaság, a szellemi igénytelenség pártfüggetlen. Mindenki a saját frusztrációját látja bele a hőbörögni valóba. És kitombolja magát egy jó nevű, tehetséges költőn. Kéjes gyönyörrel rúg bele ő, aki rombol abba, aki alkot. Leginkább azért, mert frusztrálja, hogy ő mindig csak rombolni fog tudni, alkotni soha. (...)

Persze az esetből nem kell túlságosan messzemenő következtetéseket levonni. Annyi azért világosan látszik, hogy nem csak gazdasági értelemben, hanem kulturális értelemben sincs középosztály, illetve nagyon vékony az a réteg. Zömtársadalom van, amely sodródik, nincsenek szilárd értékei, nincsenek kapaszkodói. Egyik percben Berki Krisztián vasalt heréjén csámcsog, a másikban Szulejmán után kiállt.”