3. Orbán Viktor
Könyvtárnyi irodalma van annak, Orbán Viktor hányszor mondott ellent korábbi önmagának. A legaktuálisabb példa a liberalizmushoz való viszonyának fejlődése, korábbi önellentmondásait pár évekülön blogon gyűjtötték össze. Orbán pályafutását KISZ-titkárként kezdte, Soros György pénzén tanult, pártjával együtt a Liberális Internacionálé tagjává vált. Amint meglátta a piaci részt jobboldalon, a Fideszt pár hét alatt alakított nyugatos-polgári-konzervatív mozgalommá, mostanában pedig nagyjából Kádár János és Vlagyimir Putyin keverékeként építi az illiberális államot.
Orbán kaméleonságát nem hogy titkolná, hanem valahol még rá is játszik: jó érzékkel ismerte fel, ahogy a magyar társadalom kiábrándult először a gulyáskommunizmusból, majd a rendszerváltás utáni liberálisnak mondott kísérletből. Napjainkban játszott karakterének lényege, hogy ő is csak egy közülünk, ő is hitt ezekben az eszmékben, és velünk együtt látta és tapasztalta meg ezek buktatóit, majd levonta a tanulságokat, és megtalálta a megoldást. Ez az azonosulható szerep ott bukik meg, hogy Orbán nem valami passzív elszenvedője, hanem az egyik legmeghatározóbb politikusa volt az elmúlt 25 évnek, és ugyanúgy felelős a rendszerváltás zátonyra futásában, mint a baloldal egyes vezetői.”