Lenyűgöző rokonaink

„Észtország olyan hely, ahol a legutolsó faluban is tábla mutatja, hol lehet internethez jutni, ahol az alkotmányban rögzített alapjog a világhálóhoz való hozzáférés. Ingyenes wifi mindenütt van. Ülsz egy fának dőlve az erdőben a laptopoddal, távol a lakott településektől, és vidáman internetezel. Ugyanez a helyzet minden szállodában, vasútállomáson, buszpályaudvaron, étteremben, közparkban.

(...)

Mindezt csak azért vagyok mondandó, mert az új magyar diplomácia, élén Szijjártó Péter táskahordóval, éppen a tallinni magyar nagykövetséget találta bezárandónak. Túl azon, hogy az észtek ezt teljességgel érthetetlen és ostoba lépésnek tekintették – amire csak egy válaszuk volt, a viszonosság –, én ezt, tekintettel a fentiekre, valami olyasminek látom, mint amikor a rossz tanuló kirúgja az iskolaigazgatót. Észtországé egy majdnem hihetetlen sikertörténet (GDP-ben már jóval előttünk vannak), a fél világ irigyli őket. Mi meg kivonulunk.

Kíváncsi vagyok, ki az, aki ezt az orbitális baromságot kitalálta? (Valószínűleg arra kell keresni, ahol az internetadót kiagyalóját.) Igaz, a magyar–észt gazdasági kapcsolatok nem jelentősek. De minálunk »turáni« irányba fordult a gazdaságpolitika, melyből ugyan haszon nincs, de legalább sikerült halálra sérteni egy rokon népet. Én, ha tehetném, tanulók ezreit, diplomaták tucatjait küldtem volna Észtországba, mert nem szégyen, ha egy tízmilliós rokon egy másfél millióstól tanul. Ráfér.”