„A nagypolitikai pöcsködéseknél sokkal borzasztóbb és károsabb dolgot művel éppen a kormány a gyerekeinkkel – és persze az őket tanító pedagógusokkal. A Nemzeti Alaptantervvel és az egész új központosított oktatási rendszerrel a legkevésbé az a probléma, ami az újságokban, a blogokon meg a tévében meg szokott jelenni. Vagyis az erkölcstan- és a történelemkönyvek hátborzongató bekezdései. A normális tanár az ilyen hülyeségeket úgyis átugorja, a nem normális meg könyv nélkül is ugyanannyira veszélyes.
Az igazi drámát az olyan dolgok jelentik, hogy a mi budai iskolánkban az elsősök a hét egyik napján nem tudnak ebédelni. Azért nem, mert a nyilván gyerekgyűlölő tuskók által szerkesztett alaptanterv miatt van nap, hogy hét órájuk van. Ha lenne Gyermekek Nemzetközi Bírósága Hágában, a magyar közoktatási reform döntéshozóinak már csak emiatt is bilincsben kellene várniuk az ítéletükre. Az autokrata, semmilyen józan vagy vitatkozó hangra nem hallgató rendszerben természetesen simán átcsúszott ez a szó szerint embertelen hülyeség, hogy egy elsősnek hét órája legyen. Az helyiérdekű pech, hogy nálunk a nagyszünetben a 400 felsősnek kéne ebédelnie, a rákövetkező szünet tízperces, háromkor viszont bezár az étkezde. Így a hétórás napon a legkisebbek be sem jutnak a kantinba.
Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, amikor tárgyilagos hangon azt hallottam közölni, ja, a hét egy napján nem ebédelnek az elsősök. Egy olyan rendszerben, amiben az iskolába járás szinte egész napos elfoglaltság lett!”