„Maga a tudomány sem mentes a prekoncepcióktól, sőt, sokszor politikai ideológiáktól sem. Így ha politikai erők akadémiai eredményekre is hivatkoznak, érdemes mindig körültekintőnek lennünk.
Ezek a tudományos prekoncepciók hosszútávon akár veszélyesek is lehetnek, hiszen ha a szakma elég számú elismert képviselője a magáévá teszi őket, akkor nagyon könnyen uralkodó paradigmává is válhatnak. Az ilyen egyeduralkodó elméletek pedig hosszútávon nagyban károsítják az adott tudományterületet, mivel egy tudomány addig tud újszerű és friss maradni, amíg folyamatos verseny és diskurzus van az adott tudományterületen felmerülő elgondolások között.
Ha viszont egy tudományterületen egy elmélet egyeduralkodóvá válik, akkor idővel az új ötletek és tanulmányok mércéje már nem az lesz, hogy mennyire újszerűek a meglátásai vagy mennyire nyújt új megoldásokat egy adott problémára, hanem az, hogy mennyire illeszkedik a korábbi elméletek logikájába. Spitzer erre a jelenségre mutat rá az amerikai jogászhallgatók példáján keresztül, akik sokszor nem merik megkérdőjelezni professzoraik korábbi kutatásait, visszavetve ezzel a tudományterület innovációs képességét. Amikor pedig egy tudományterület elveszíti innovációs képességét, akkor többé már nem tud alkalmazkodni és értelmezési keretet nyújtani a változó világ folyamataira, tehát dogmatikussá válik.”