„Amint látjuk, a magyar rendszer nem áll messze a predominánstól, ami bizony az egypártrendszeren belüli kategória Sartorinál, és amennyiben a Fidesz támogatottsága továbbra is marad, a harmadik nyert ciklussal bizony joggal emlegethető az egypártrendszer közeledése. Természetesen nem minden politikatudós ért egyet Sartori felosztásával, de közöttük van olyan, aki nem is szól egypárti uralomról, nem csupán azért, mert abban ugyan mi a rendszer, hanem mert igazából el sem tudja képzelni (bármennyire is tagadják egyesek, ez jellemző több nagy politikatudósra is). Sartori rendszere eléggé egész, történeti folyamatokat is magyarázhat, és a rendszer gyakorlati működését is figyelembe veszi. Ilyen gyakorlatias szempont, hogy csak a zsarolási potenciállal rendelkező pártok száma számít.
A Fidesz viselkedésén mindig látszik a pártrendszer formálásának igénye és iránya, az első ciklusuk kétpártrendszer iránti vágya nyilvánvaló és kimondott volt. A mostani vágy a dominanciára még erősebb, még a legkisebb politikai cselekedetnek sem volt célja a pluralitás. A támogatók érzelmeivel pedig ez találkozik, számukra a »csak a Fidesz« érzés és elv nem nem engedi összefüggés teremtődését az államszocializmus egypártrendszeri világával, ellentétben a kritikusokkal, akik gyakran hozzák ezt párhuzamként.”