Szijjártó Péter, mint külügyminiszter

„1) Szijjártó soha nem dolgozott a külügyben, nem volt nagykövet, 2014 tavasza előtt nem volt semmilyen kapcsolata a minisztériummal, annak apparátusával és szakértelmével. Adott tehát egy miniszter, aki azokat a kipróbált embereket, akik neki komoly tanácsot adhatnának, nem ismeri. Illetve nem ismeri azokat a külpolitikai stratégiaalkotásban fontos rendszereket sem, ami egy régóta ott, vagy ezen a szakterületen dolgozó számára természetesek, ergo hiányzik belőle a megfelelő tudás és szakértelem. 2) Szijjártó nagypolitikai értelemben tapasztalatlan, mutassanak bármit is kinevezései, hazai médiaszereplései. A volt államtitkár a Külügyminisztérium előtt ugyanis nem volt miniszter, nem irányította és felügyelte több száz ember munkáját, de még csak parlamenti frakciót sem vezetett soha. (...)

Ebben az egészen történetben tehát nem is az a szomorú, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter lehet, miért ne lenne, a miniszterelnök a kormányzati stratégiát maradéktalanul végrehajtó pártkatonákat, nem a diplomácia protokollt jól ismerő önérzetes és karakán értelmiségieket akar, és ennek ő tökéletesen megfelel. Nem számít a tudás, a tapasztalat, csak a fellépés és a lojalitás. Ez is egy felfogás. Hazánk érdeke viszont szerintem egy olyan nemzetközi stratégia lenne, ami nem a nyugat iránti kritikátlan elköteleződés (pl. 2002-2010), vagy a minden nyugatos ideológiától mentes külpolitika-külgazdaság (pl. 2010-2014) primátusában hisz, hanem a kettő okos elegyében. Ez az egyetlen irány, ami szavatolhatná sikerünket a nemzetközi politikában, és ez az, amitől a rendszerváltás óta a legtávolabb állunk. Hívják az aktuális külügyminiszter Jeszenszkynek, Kovácsnak, Martonyinak, vagy Szijjártónak. Nem találtuk ki eddig, hogy kik vagyunk a világban, és ezt az új külügyminiszterrel sem fogjuk.”