Szegényellenes uszítás Pécsett

„Tisztelt Polgármester(jelölt) Úr!

Megdöbbenéssel és kételyekkel olvastam el szórólapját. Megdöbbenéssel, mert nem tudom miért van Önben ennyi ellenszenv akár a hajléktalan emberek, akár a szükséglakások lakóival kapcsolatban. Nem tudom, mi az oka, hogy szórólapján úgy kívánja megvédeni Pécs városának lakosságát, hogy kirekeszti azokat a legszegényebb, legelesettebb rétegbe tartozó embereket, akik - helyzetüknél fogva - a legkevésbé képesek arra, hogy megvédjék magukat, illetve, hogy felszólaljanak a diszkriminatív, kirekesztő felszólalása, szórólapja ellen.

Ön úgy vélekedik, szigorúbb szabályokat kell hozni a polgárokat zaklató, félelmet keltő magatartású emberek ellen. Azt is írja, hogy felül kell vizsgálni a szociális segélyeket és juttatásokat, hogy az önkormányzat által nyújtott gondoskodás ne legyen »önmagáért való«. Tisztelt Uram! Szórólapján egy padon fekvő férfi is szerepel, mintegy utalva a hajléktalan emberekre.

De! Nem ír arról, hogy egy demokratikus országban a jóérzésű embereknek ki kellene mondani, hogy minden embernek joga van a lakhatáshoz. Nem ír arról, hogy Pécsett mennyi szociális bérlakás van (és ezekre hány rászoruló jut), hány lakás áll üresen, és ki áll ki a legelesettebb rétegek jogai és érdekei mellett. Nem ír arról, hogy Önnek vannak-e javaslatai a szegénység csökkentésére, és hajléktalanság megelőzésére, ezek érdekében milyen emberi alternatívát dolgozott ki, azt kiknek mutatta be, kikkel igyekszik lakhatásuk megoldásában hosszabb-rövidebb távon együttműködni.

Ön »agresszív hajléktalanokról« ír. Ha zaklató koldulásra gondol (annak ellenére, hogy a hozzáférhető kutatások szerint a hajléktalan embereknek csak egy csekély kisebbsége koldul, tehát ennyiben indokolatlan hajléktalan emberekről beszélni), akkor talán elkerülte a figyelmét, hogy a szabálysértési törvény szerint már jelenleg is büntethető, ha valaki nem némán, hanem a járókelőket leszólítva koldul - akármilyen udvariasan is teszi ezt. Milyen szigorításra gondolt ezen túl?

Ha azt gondolja - szerintem tévesen -, hogy a pécsiek a koldulás bármilyen udvarias formáját zaklatásnak veszik, akkor érdemes tekintetbe vennie, hogy - gondolom - a koldulók nem örömükben, hanem szükségszerűségből kénytelenek megalázkodni a jól nevelt pécsi lakosok előtt, azért, hogy segítséget kérjenek. Mint ahogy nem örömükben élnek hajléktalanságban, a mai kormány és egyes emberek megvetésének tüzében. S hogy szigorítani kell-e a szociális segélyeket, juttatásokat, az a saját gondolatai, felháborodása ellen szól. Ha csökkentené, vagy elvenné ezeket a támogatásokat, sokkal több koldus lenne Pécsett. Tudja, nem csak a hajléktalan emberek, hanem családok is élnek szégyenteljes összegű segélyből (egyetlen szerencséjük, hogy még van otthonuk), valamint egyre több nyugdíjas szorul arra, hogy mások támogatását kérjék, akár koldulás útján is.”