1918 után csak a főváros változott, a központosítás nem

„Mit lehet tudni a Demokratikus Erdély Ligáról, az önök célkitűzéseiről és tevékenységéről? Mi a konkrét céljuk ezzel a szervezettel?

A Demokratikus Erdély Liga (Liga Transilvania Democrată) fő célja nem valami elvont, éteri fogalom, hanem egy olyan régi gondolat, amely az erdélyiek nyugtalanságát, frusztrációit és vágyait fejezi ki, függetlenül az etnikai hovatartozásuktól. Mi úgy fogjuk fel, mint kulturális, gazdasági és szociális jelenséget, mert az erdélyi társadalom jelentős része folyamatosan érzi a központ nyomását, mindhárom vonatkozásban. Aggodalmunk éppen ennek a sajátos erdélyi identitásnak a fokozatos elvesztéséből fakad, és abból, hogy az asszimilációnak és a homogenizálásnak áldatlan hatása van az évszázadok során kialakult helyi viszonyokra, szokásrendre. A transzilvanizmus nem hódító, terjeszkedő eszme, ahogyan azt gyakran a nacionalista sajtó beállítja, épp ellenkezőleg. A transzilvanizmus – és áttételesen – a Liga fő célkitűzése, hogy megőrizzük azt, ami még az identitásunkból maradt, abból az identitásból, amelyet természetes módon alakítanak az ország többi részétől olyannyira különböző hagyományok, vallások, a regionális földrajz és történelem, a helyi multikulturalizmus. Amit képviselünk, hasonló távlatokat nyithat meg más romániai régiók, úgymint Bánság, Olténia, Dobrudzsa, Bukovina vagy – miért is ne – Moldva és Havasalföld számára is. Szeretnénk képviselni és népszerűsíteni az erdélyi népzenét, néptáncot, a pálinkát, a hagyományos ételeket, az állandó kölcsönhatások közepette kialakult értékeinket, az erdélyi románok nyelvjárását, a szász és székely dialektusokat, a változatos és teremtő építészetet, a faluturizmust, a sokféleségében is egyedi örökségünket, mindezt és még sok minden mást, ami ránk, erdélyi románokra, magyarokra, szászokra, örményekre, zsidókra, ukránokra jellemző. A mi szerepünk olyan programokat kitalálni és megvalósítani, amelyek Erdély fentebb említett sajátos és egyedi jellegzetességeinek megőrzéséhez vezetnek. Egység a sokféleségben, tolerancia, multikulturalizmus, vallási pluralizmus – mind-mind ennek a több mint ezer éves történelmi hagyományra visszatekintő régiónak a megkülönböztető, sajátos karakterjegye. Mindegyik etnikumnak megvannak a maga jellemzői, sajátos vonásai, amelyeket őrizni és bátorítani kell, és semmiképpen nem szabad engedni, hogy az történjen velük, ami a kommunizmus időszakában. (…)

Románia regionális-közigazgatási felosztása kapcsán többféle elképzelés létezik, Erdélyben is. Mi a véleménye a Székelyföld területi autonómiájáról?

Azt hiszem, ezt az autonómiát nem vívhatják ki egymagukban a székelyek vagy a magyarok. Ezért úgy vélem, nekik is részt kellene vállalniuk – a románok és a szászok mellett – a teljes Erdély autonómiájáért folyó küzdelemben, mert az közvetett módon a Székelyföld autonómiájának problémáját is megoldaná.”