„Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem szabad enni gabonát, tejterméket, cukrot, hüvelyeseket meg biztos még sok mindent, most ennyi jutott eszembe. És mindenféle betegséget, depressziót, szív- és érrendszeri elváltozást arra vezetnek vissza, hogy evés szempontjából még ősemberek vagyunk.
Csak, sajnos, a mai ember nem az, ami tízezer éve volt. A növények-állatok sem mind, nem beszélve az állóképességről, szervezetről és így tovább. És nekik az, hogy most meg tudjuk emészteni a tejcukrot, tízezer éve meg nem, az mellékes. Az elméletnek nagy tábora van, ami érthető, lévén, ha az átlagember a csodavárás terén bevadul, nincs megállás. Megoldja a tér-időt, tisztában van a titkok titkával, látott ufókat, jobban tudja a házépítést, a főzést, a gyereknevelést, a labdarúgást, belelát a fáraók magánéletébe, és időkaput birtokol a spájzban.
De ez még semmi! Találkoztam olyan emberrel, aki a paleolit diéta híve, mégpedig világnézeti alapon! (Chesterton írta Eretnekek című kötetében: »Sokkal természetesebb az az ember, aki ösztöneitől vezérelve sört vedel, mint az, aki nyers paradicsomot fogyaszt – elvből!«) Rá kellett jönnöm, hogy a különféle biomozgalmak voltaképpen vallások, és azért nem tűrik a »hívek« a legkisebb mértékű bírálatot sem, mert a szemükben az eretnekség, sőt rosszabb, istenkáromlás.”