Orosz gázháború: Mi lesz, ha nem mi leszünk a legnagyobb vevők?

„Az egyre inkább feloldhatatlannak látszó orosz-ukrán konfliktus óriási kockázat az európai energiapiacon. Mivel nem nagyon látszanak jó megoldások, az oroszok szeretnék kikerülni Ukrajnát, egyre inkább keletre kacsintgatnak. Az ukrán-orosz energiakapcsolatok az elmúlt egy évtizedben már hagyományosan rosszak voltak, olykor se érvényes szerződés sincs, se megfelelő intézményi keret, de az biztos, hogy bizalom, fizetési fegyelem és pontos elszámolás még úgysem. Pedig az ukrán gázvezetékrendszer máig a világgazdaság legfontosabb tranzitútvonala. Az államoknak az lenne az érdeke, hogy a vezeték körül a viszonyok rendezettek legyenek, kis túlzással »háborúzgassunk itt-ott, nyíltan, vagy az egyenruhás szakadárok révén, de közben folyjon a gáz, mert mindkettőnknek abból van pénze a katonásdira!«

Mi a jövő? A megfelelő jogi-intézményi keret kialakítása még az unió közvetítése ellenére is illuzórikus. politikai egyetértés, vagy bizalom biztosan nem lesz. A szankciók csak izolálják, elmérgesítik a viszonyt az oroszokkal, akik majd még jobban bezárkóznak, még inkább új partnerek felé fordulnak. Akiknek ugyan arra is vannak futó projektjeik (elsősorban a Déli Áramlat), hogy miképpen kerüljék ki Ukrajnát. Csakhogy ezeknek idő kell, rapid módon nem segítenek.

Pedig az európai energiapiacról még mindig hiányzik egy csomó gáz. A képlet összetett, jönnek fel az alternatív források, esik ki az atomenergia, a népesség stagnál, a gazdaság sem nő olyan nagyon gyorsan, van esély cseppfolyósított gáz importjára is, de összességében egy jól látható lyukat még mindig be kell tömni. Vagyis növelni kellene a kapacitásokat (emlékezhetünk a Nabucco és a Déli Áramlat még olykor párhuzamosan is életképesnek tűnt), nem pedig geopolitikai feszültségek miatt csapokat elzárni.”