A kommunizmus ragadós masszának bizonyult

A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjára.

Hetvenöt éve, a szovjet fővárosban, Moszkvában szokatlan vendéget fogadtak. A náci Harmadik Birodalom külügyminisztere, Ribbentrop néptárs köszöntötte kommunista szövetségeseit. Egyezkedni érkezett, Európa népeit osztották el. A német külügyminiszter elemében érezte magát, mintha a sajátjai között lett volna. Az alkut az egyezkedés kezdetétől napok alatt kötötték meg. Valójában régóta együtt haladtak. Ők igazi útitársak voltak. Hitler mindig tisztelettel beszélt Sztálinról, és sokat tanultak egymástól. Többek között koncentrációs táborok alaprajzait és politikai üldözötteket adtak-vettek egymás között.

A két diktatúra ugyanannak az éremnek a két oldala volt:. Totalitárius rezsim volt mind a kettő, és szocialista. A régi Európát akarták lerombolni, a polgári világot, a nemzetek közös hazáját. Terror, erőszak, hazugság, ezek voltak az eszközeik.

Ma már elképzelhetetlen borzalmak estek meg napi szinten, az emberi lélek sötét oldalának szürreális titkait emelték rendszerszintre. Hogy milyen világ volt ez a hétköznapokban? Szolzsenyicin leírása szerint, amikor a fogolyról kiderül, hogy huszonöt évet kapott, „az őrparancsnok megkérdi: Miért kaptad? – Csak úgy, semmiért. – Nem igaz. Csak úgy, semmiért tízet adnak!”.

A nácik bukásával a nemzetiszocialista rendszer bűnei teljes mértékben megismerhetővé váltak. A világ ítéletet mondott felettük, a tetteseket megbüntették. A kommunizmus azonban nyúlós, ragadós masszának bizonyult. A szabad világ kiemelkedő vezetői, szinte pusztán az igazsághoz való ragaszkodással összeomlásba kergették a hazugságon alapuló szovjet rendszert, de annak kimúlása nem volt sem drámai, sem pedig látványos. A katarzis mintha elmaradt volna. A bűnök akkoriban már nem tűntek olyan feketének, és a kommunista főnökök csendesen, de eltökélten próbálták magukat tisztára mosni – hazugsággal, pénzzel, befolyással.

Ettől azonban a tény még tény marad: Közép-Európának nem egy, hanem két totalitárius rezsim, a szervezett bűnözés politikai megjelenését jelentő két diktatúra bűncselekményeit kellett elszenvednie. De a kommunizmus pontos hatásmechanizmusa, mindennapi gyakorlata és lélekromboló cinizmusa még nem áll egészen világosan előttünk. A jövő egyik alapvetése, hogy az emberellenes törekvéseket leleplezzük, és a maguk kietlen valóságában bemutassuk.

„Az ártatlan vér az égre kiált” − a mai nap tisztelgés a sok millió európai áldozat emléke előtt. Emlékezetük megőrzése valamennyiünk kötelessége.

Máthé Áron
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja