Mindenki Szalai Ádám életéért aggódott, ő meg úgy ünnepelt
Mintha VB-döntőn rúgott volna gólt.
A monumentális szerkezet megsüllyedt, s így maradt az örök csonkaságunk, félbemaradtságunk jelképének a félkaréj. Azért átélhettünk benne nagy sikereket is, meg még nagyobb kudarcokat.
„Aztán kevesebb lett a siker, s a felső karéjt is lezárták. Elnevezték viszont a stadiont Puskásról, a magyar zsenialitás megtestesítőjéről, aki ugye Madridban lett világhírűvé. Sőt, Puskás mára annyira divatba jött, hogy ő is bekerült az orbáni panoptikumban az álmok álmodói közé.
Az új Népstadion látványterve egy újabb álom megtestesülésével kecsegtet. Nem kezdek én most itt Patyomkin-faluzásba, meg demagóg százmilliárdos ötletelésbe arról, hogy mi minden kellene helyette. Inkább szolidan reménykedem, hogy egyszer mégis megvalósul. No nem is annyira az új Népstadion, hanem az eddig mindig csak torzóban maradt félkaréjos összmagyar álmunk.”